Miért nem törődnek az emberek az egészségükkel?

És úgy vettem észre, hogy főleg a nők nem törődnek vele (és ezt úgy mondom, hogy én is nő vagyok, szóval nem kell szexistának nevezni). Jó, persze, az egészség a leglassabban ölő méreg és ígyis-úgyis meghalunk egyszer, de azért nem mindegy, hogy 80 éves koromban csendben elalszom, vagy 40 éves koromban nem kapok új vesét, mert nincs donor és ebbe dölgök bele...

Hodják a magassarkú/tűsarkú cipőt, nem tanulva nagymamáik hibájából. Elhiszem, hogy szép, meg csinos, meg kiemelei a feneket meg a lábakat, de nézzük már meg egy strandon a nők lábfejét. 30 valahány évesen ott a bütyök, ott a kalapácsujj és lehet, hogy akkor még nem fáj nekik, de majd 50 évesen leszakad a lábuk. Nagymamáink ugyanezt csinálták, eredménye mi lett? Fájó izületek, sajgó lábfejjel, visszér. Nem győzik kenegetni, bütyökvédőt hodanak. Hát nem azért, de mégiscsak a lábunkon állunk életünk végéig (ha szerencsések vagyunk).

Szétroncsolják a hajukat, a bőrüket, a körmüket mindenféle vacakkal, utána meg sírnak, hogy hullik/törik, nem hajlandó nőni és idő előtt ráncosak lesznek.

Télen is kiteszik a dekoltázsukat, utána meg csodálkoznak, hogy megfáznak. Ez még hagyján, de neadjisten kapjon egy tüdőgyulladást, annak a szövődményeibe bele is halhat az ember.

Baj van a menzeszükkel, de "nem akarok nőgyógyászhoz menni, mert félek". Most komolyan?

Oké, nem az én dolgom, mindenkinek szíve joga tönkretenni meg elcsúfítani magát, de utána ne sírjon a szájuk, hogy csúnyák meg itt fáj, ott fáj, amott fáj.

(Elnézést az emelkedett hangvételért, de amilyen kérdéseket olvasok itt sokszor, ez már erősen kikívánkozott.)