Mi a tapasztalat a Ritalin gyógyszerrel kapcsolatosan?

Én elmúltam 30éves. Gyermekkoromban box zsáknak hasznàltak a szüleim és sajnos szintén gyermekkoromban megerőszakolt a báttyám (8évesen)

Én ezek hatására figyelem zavaros gyermek lettem (hiszem el voltam már akkor is magamban azzal amit nap, mint nap átéltem otthon. És amiről senkinek sem beszélhettem) Mindemellett erős magatartásbeli problémáim is voltak.(szerintem utólag ez is érthető)

Sokszor ugy voltam vele hogy ha rosszat csinálok akkor lehet hogy bár leszíd az édesanyám,de addig csak velem foglalkozik. Esetleg egyszer ha nagyon rossz vagyok utána elmondja mennyire szeret.... Gyermek fejjel igy gondolkodtam....

De sajnos soha nem ezt kaptam válaszul hanem ujjabb és ujjabb fizikai és verbális bántalmazásokat a szüleimtől.

Orvossal konzultáltak majd felírták nekem a Ritalin nevű gyógyszert.

Ami az első pár hónapban ugy tűnt használ valamennyire.

Majd folyamatosan emelte az orvos a dózisom éveken keresztül (közben állapotom tovább romlott. Szuicid hajlamaim lettek, stressz levezetésként volt hogy sniccerrel 120vágást ejtettem a combjaimon, mikor meghalt az egyetlen ember akitől szeretetet kaptam életemben, stb) ez ment addig,amíg egyszer gyogyszermérgezést nem kaptam az ELŐÍRT napi mennyiségtől, amibe majdnem belehaltam.

Soha többet nem voltam hajlandó azóta sem, semmilyen gyógyszert bevenni!!!

Viszont 30éves korom után diagnosztizáltak Bordenline személyiségzavarral. Ami köszönhető egyrészt a gyermekkoromban történteknek valamint az orvosom szerint annak is higy Ritalint szedtem évekig.

Hogy milyen ember és anya lett belőlem ezek hatására?

Egy utolsó drog függő csövest többre tartok magamnál.

Minden emberben látom a jót es a szerethetőt, míg magamról 1db pozitívumot sem tudok mondani...azt

Egyetlen pozitív bennem hogy világra hoztam a gyönyörű és okos gyermekem.

Negatívumot rengeteget tudok mondani magamról.

Szélsőségesek az érzelmeim. Vagy teljes szívből szeretek vagy tiszta szívemből gyűlölök.

Gyermekemen kívül senkiben sem bizok meg!!!

Bármi áron éreznem kell hogy számítok és azt hogy szeretnek az emberek.. Miközben sokszor bántok meg embereket, ami nem tudatos a részemről.

Viszont rájöttem ezt azért teszem mert inkább lököm el én magamtól őket, mintsem ők “hagyjanak magamra” engem.

Képtelen vagyok jol kezelni a baráti kapcsolataimat.

Hála az égnek van egy szerető férjem aki minden nehézség ellenére kitart mellettem és a kapcsolatunk mellett.

A lanyom születése óta nem teszek kárt magamban (ez pokolian nehéz, de muszáj meg állnom hiszen nem fogom ugy tönkretenni őt ahogy engem a családom)

Minden nap minden percében küzdök önmagammal, a múltammal és azzal hogy jó édesanyja legyek gyermekemnek