Mit tegyek ha nem bírom már ezt?

Nem tudom jó-e a kategória de szerintem ide is illik. Egy elég egyszerű problémám van: nem bírom már elviselni az unalmat és a monotonitást. Itt most konkrétan arra gondolok, hogy egyetemre járok és a sok vizsga miatt nem volt időm kikapcsolódni, soha egy hétvégére se tudtam elmenni sehova, más csoporttársaim meg igen mert kevesebb vizsgájuk volt. Aztán úgy érzem nem bírom már azt se, hogy minden nap unalmas, a hétköznapi dolgok intézéséből áll. Vagy itthon vagyok, itthon például filmet nézek (azt ritkábban) vagy diákmunkát keresek neten vagy valami mást csinálok de itthon nem sok extrát lehet csinálni. Ezen kívül abból áll az életem, hogy az egyetemen intézem az intéznivalót vagy ha valami dolgom van ott, bemegyek, anyukámmal szoktam elmenni a boltba, néha kávézóba és ennyi.

A párommal mostanába találkoztunk ugyan de sosincs egymásra időnk amennyi kellene, mert vagy én vizsgáztam folyton vagy mostanába meg neki van több dolga a munkahelyén mert úgy időzítették náluk a programokat.

Bár amúgy se biztos, hogy sokáig leszünk már együtt de most mindegy, nem szeretném kifejteni hogy konkrétan miért.

Arra nincs igazán lehetőségem, hogy elmenjek nyaralni, pedig erre lenne szükségem. Anyukámnak nincs rá pénze, ami nekem van, abból nem akar menni, mondván, hogy az az enyém én meg már nem fogom győzködni. Albérletben vagyok, ott van egy lakótársam, ő szintén egyetemista. Sajnos ő kereken megmondta, hogy otthonülős és nem megy. Meg nyáron nem is találkozok vele, csak akkor jártunk el együtt valahova míg szorgalmi időszak volt. Egy régebbi barátnőm, vele se találkozok mert amúgy is kicsit tavaly összevesztünk és beszélünk azóta is de közbe munkahelye is van, elfoglalt, költözni is fog valószínű és amúgy is párjával megy nyaralni. Egyedül meg nem szeretnék.

De nem tudom mit tehetnek ha már nem bírom ezt az unalmat ami minden nap körülvesz. Már nem szeretek itthon se lenni.