Megbízás a partnerben?

Az őszinteség és a kitárulkozás nem ugyanaz. A legfontosabb minden embernél az lenne, hogy elsőként magához legyen őszinte, akkor is, ha fáj. Amíg ez nem megy, addig másokkal sem tud teljesen őszinte lenni.

Nem kell állandóan "beletenni apait-anyait", csak önmagadat kell adnod. Ez ugye csak akkor megy, ha őszinte vagy. Például előadhatod a nagydumás, menő srácot, de ha amúgy egy visszahúzódóbb természet vagy, az bizony hazugság (kivéve, ha megváltozol), hiszen egy álarcot mutatsz a másiknak, ami nem te vagy, és ő azt fogja megszeretni benned, az álarcot, nem azt, aki tényleg, valójában vagy. Csak mikor elfáradsz és elkezded le-ledobálni az álarcokat, akkor te ugye kezdesz az igazi önmagad lenni, felszabadulni, a másik viszont azt látja, hogy megváltoztál, hiszen nem olyannak ismert meg. És könnyen lehet, hogy az igazi éned nem tetszik majd neki. Ezért érdemesebb őszintének lenni, önmagad lenni, nem eljátszani ilyen-olyan szerepeket, mert az mind csak kamu, előbb-utóbb lehull a lepel és sok esetben ezen mennek szét a kapcsolatok. Az más, ha a legjobb oldaladat akarod megmutatni, ez természetes, de fontos, hogy amit mutatsz, az önazonos legyen.

Nem kell minden csip-csup titkot megosztani mindenkivel, ha nem akarod. Mindenkinek vannak titkai.

Eléggé kesze-kusza lett, melózom épp, de remélem, érted, mire gondoltam. :)