Mit lehet tenni, ha valaki kiskorában megijedt valamitől egy film nézése miatt és felnőtt korában is még kicsit fél?

Ezek az ismert történetek általában több száz éves mondákból erednek, amik akkor még tele voltak brutalitással és szörnyű végkimenetelekkel. Hosszú utat tett meg a társadalom, mire eljutottunk a vérengzéstől Peppa malacig, hogy a négy éves célközönséget is megcélozza valami. :)

Szerintem ha maradandó emlékeket okoznak, akkor elsősorban nem a meséket kell felelőssé tenni. Ha valaki alapból érzékeny, szorongó alkat (mint pl. én), akkor ez nem csak a gyerekkorban fog megtörténni, hanem felnőtt korban is bármikor jöhet egy-egy olyan film, ami napokra vagy hetekre tönkretesz. Szóval én erre úgy tekintek, mint egy folyamatos feladatra:

- mindig magamba nézni, hogy miért érintett meg a dolog;

- elismerni, hogy igen, tényleg történnek szörnyűségek;

- átgondolni, hogy mekkora ebben a felelősségem;

- mit tehetek én, hogy ez változzon; stb...

És ebben sokat szokott segíteni, ha egyszerűen megnézem újra az adott filmet, miután kicsit (sokat) érleltem magamban. És mint írták felettem, az is segít, ha találsz valakit, akinek őszintén kiöntheted ezeket.