Igaza van ennek a fiúnak, ez lehet az oka a problémáimnak?

Súlyos gondokkal küzdök, mind anyagi, mind egészségi, mind családi téren. Az öcsémnek van egy betegsége,így a szüleim minden figyelme rá összpontosul,mindig,mindenben ő az első. Nekem pedig szó nélkül kell segíteni otthon mindenben, mert nem akarok a szüleimnek csalódást okozni, csak az a baj, hogy közben én is nagyon lebetegedtem testileg lelkileg,fáradt, depressziós lettem.

Van egy srác az egyetemen, aki észrevette, hogy nem vagyok túl jól és elég sokat foglalkozik azzla, hogy feldobja a hangulatom. Elmondtam neki, hogy vannak gondjaim és a tüneteim alapján akár komoly egészségi gondjaim is lehetnek. Neki rengeteg kapcsolata van,így rögtön szerzett orvost nekem,de én nem fogadtam el a segítségét,mert nem akartam a lekötelezettje lenni,de nem mondtam azt se,hogy nem fogadom el, hanem csak kitértem, hogy majd szólok, ha szükségem lesz rá. A srác egyébként ilyen népszerű fiú az egyetemen,aki sok lánynak bejön és ilyen lazának látszik,ezért is lepődtem meg hogy ilyen komolyan foglalkozik velem. Aggódik meg minden. Aztán már nem ajánlgatta az orvost,de mindig kérdezte, hogy vagyok, meg hogy menjek pihenni. A suliban van pár lány,akik mindenkivel szemétkednek,velem is,de én nem szólok semmit,de neki elmondtam, h nem kedvelem őket. Ő pedig ezt simán szóbahozta a haverjai előtt, akkor meg is haragudtam rá,és direkt azt mondtam a haverjai előtt, h nekem semmi bajom azokkal a lányokkal. Utána ez a fiú egyszer külön odajött hozzám és megmondta, hogy szerinte az lehet a gondjaim fő oka, hogy elnyomok magamban mindent,nem mondom ki a dolgokat, csendben szenvedek és ez nagyon rossz. Pedig tudja, hogy nem ilyen vagyok mert vele teljesen normálisan beszélgetek és látja, hogy én nem kihasználásból barátkozom vele (mert arról sokat panaszkodott, h általában csak a kapcsolatai miatt barátkoznak vele) és ez mennyire jólesik neki,h én nem ilyen vagyok. Megharagudtam rá, mert közben ő más lányokkal is jóban van és nem tudom, h mit akar tőlem. Utána hívott randira,de kitértem előle. Kérdezte, hogy megbántott e valamivel,mert nem akart,de mondtam h nem. Viszont azon elgondolkoztam,amit mondott, hogy lehet minden ilyen tünetem igazából azért van,mert elnyomom a dolgokat, hogy nem beszélek az álamimról, h családban is meg suliban is nem mondom ki amit gondolok,hanem meg akarok felelni másoknak. Főleg a gyomrommal vannak bajok,meg folyton fáradt vagyok,nem tudok aludni,pánikrohamaim vannak, nagyon alacsony az önbizalmam. A srác egyébként az elutasító hozzáállásom óta is kedves velem,sokat bókol,dícsér,fel akar vidítani,amior egy barátnőmmel akartam egy mozifilmet megnézni,de nem tudott elkísérni,rögtön nyomulni kezdett,h ő szívesen eljön velem(pedig nem is az ő stílusa az a film)de elküldtem, nem merem közel engedni magamhoz. Most nyáron voltak ilyen egyetemi napok ahol elég rideg voltam vele, de ő nem csinált ügyet belőle. Ettől függetlenül neki már néha ki merem mondani az álmaimat. Eddig annyira önbizalomhiányos voltam, h nem is mertem egyáltalán abban hinni, h nekem lehetnek álmaim.