Szerintetek aspergerem van?

25 éves lány vagyok és teljesen neurotipikusnak tűnök. Vannak barátaim, egyetemre járok, de valami nagyon fura dolgokat érzek. Leírom a tüneteket, amiket megfigyeltem: nagyon kényszeres vagyok, jobban érzem magam, ha teljesen értelmetlen cselekedeteket csinálok, hogy megnyugtassam magam, vagy csak mert jól esik. Mondjuk, ha valakivel írtam és megnézte az üzenetemet, akkor kb kétszer meg kell néznem, hogy hány órakor nézte meg pontosan, megnéztem, hogy most mennyi az idő, és jól esik, ha elmondhatom magamban, hogy pontosan 2 óra telt el azóta, amióta megnézte az üzenetemet. Ha stresszelek, és kényszergondolataim vannak, pislogok ahhoz, hogy levezessem őket, vagy ne szorongjak. Gyakran fura dolgok járnak az eszemben, mintha az ízeket, vagy zenéket vagy szavakat jobban érezném, mint mások, ultraszenzitív módon, az ismétlődő pulzáló hangok az őrületbe tudnak kergetni, konkrétan elfutnék egy csendes sarokba megnyugodni, de még akkor is le kellene vezetnem mindenféle repetitív mozgással. Az ízekhez képeket kötök, mondjuk jobban esik egy puding, ha közben arra gondolok, hogy egy palotában eszem, szép ruhám. Elég ha csak megjelenik előttem ez a kép, és akkor máris pudingosabb a puding. És sok minden mással is így van, valamilyen képet mindig el kell képzelnem zenékhez, vagy ízekhez, és akkor jobban átérzem. Gyakran azt érzem, hogy összevissza forognak a gondolataim, ha beszélgetünk és nem tudom végigmondani, amit akartam, mert más témára terelik a többiek a beszélgetést, akkor ideges leszek, persze ezeket nem mutatom ki, de kényszeresen mégis visszaterelem oda, hogy befejezzem, amit mondani akartam.

Az a baj, ha ezeket nem csinálom, akkor szorongok és kényszermozgásokkal kell levezetnem.

Ma vendégeim voltak, és mindent átgondoltam kétszer, hogy jól csináljam és ne rontsak el semmit. Amúgy nem vagyok rendmániás, egyáltalán, szeretem ha a lakásom nem olyan mintha múzeum lenne, de pl amikor takarítok, akkor ilyen fura elvont módon kényszert érzek megfigyelni, hogy a víznek milyen érzete van a bőrömön.

Sokan azt mondják, hogy ez inkább kényszerbetegség, mert ezek akkor fordulnak elő, ha valamitől félek, hogy bekövetkezne.

Gyerekkoromban bántottak, és oda menekültem, hogy mindent kényszeresen irányítani akartam.

Ja, ha van valamilyen terület, ami nagyon érdekel, rendkívül sokat kutatok utána.

Nem mondanám, hogy kínosan viselkedek, de ezt azoknak kellene megmondaniuk, akik mindennap látnak, bár sokszor nem érdekli őket, vagy megszokták, lehet.

Mit gondoltok? Nem voltak ennyire erős tüneteim, ezek mostanában erősödtek fel.