Ha egy súlyosan depressziós ember mellé még nárcisztikus is, attól könnyebb, vagy pont hogy nehezebb az öngyilkosság?

Sajnos magamrol beszélek beszélek, diagnosztizalva vagyok.

Évek óta az öngyilkosságot tartom a leglokigusabb lépésnek, nagyon súlyos depressziom van, volt, hogy fel évig nem jottem ki a szobambol. Ennek ellenére nagyon nehéz elhatarozni, hogy megteszem es elgondolkodtam, hogy ennek a narc. szemelyisegzavarhoz lehet köze. Igazából mar a depressziómat is szinte “diadalnak” elem meg, nem fejtem ki, mert nagyon unszimpatikus lenne, amit mondok... Az öngyilkossággal kapcsolatban is úgy érzem, hogy megélhetném diadalkent, mondván, hogy túl rossz es logikátlan az élet ahhoz, hogy élni akarjam. Viszont másrészt talán pont azért annyira nehéz megtenni, mert egy nárcisztikus személy nyilván nehezen fordul saját maga ellen es azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Egyébként gyerekkorom óta valóban megvan az, hogy különlegesnek érzem magam es nem találok olyan embereket, akik érdekelni tudnának, mert mindenkit borzalmasan ostobának, unalmasnak es semmilyennek találok, egy par kivetel van. Ezen kívül meg borderline-nal is diagnosztizáltak, egy totális paradox helyzetnek érzem ezt az egészet.