A lustaság lehet mentális eredetű betegség? Ha igen, akkor miért ennyire megbélyegzőek az emberek velük szemben, hogy "simán csak lusták"?

Azért kérdezem, mert általánosban még nem voltam lusta. Kitűnő tanuló voltam, fociztam és jópár dolog érdekelt. Aztán középsuliban megtört valami, mert nem elég, hogy idegen környezetbe nem tudtam beilleszkedni (no barátnő, no haverok, no hobbi és folyamatosan kezdtem fásult lenni), de még a választott szakomat is utáltam (informatika), amit erőltettem és hosszú évek alatt kiszültem egy diplomát, ami azóta se érdekel, de valamit tanulni kellett. A rosszabb viszont, hogy semmi nem érdekel. Nincs hobbim/kapcsolataim/barátnőm, munkám elvileg most lesz végre, de az se érdekel, már az első nap se és félek a felelősségtől/kudarctól ezért gyakran meghátrálok így lustának tartanak. Itthon se csináltam semmi míg munkanélküli voltam. Tanulhattam volna angolt, szakmai dolgokat, de semmi nem érdekelt csak gyakoriztam/cikkeket olvastam és youtube-oztam. Így a nyelvtudásom is sz** és semmit nem fejlődtem az államvizsga óta (lassan 1 éve). És fizikai/szellemi megerőltetés egy sima porszívózásra is rávennem magam. Mondjuk tegyük hozzá, hogy krónikus betegként nem is érzem magam jól a bőrömben. Ilyenkor átjárja a testem egyfajta meleg, fásult, béklyószerű nyomasztó érzés és megmozdulni sincs kedvem csak a gép előtt görnyedni. Nem lepődnék meg ha mentális eredetű lenne, mert amúgy tényleg nincs hobbi ami érdekelne. Max olyan ami megvalósíthatatlan és elborult ötlet (sportkocsival száguldozni vagy csajokkal szűzként bírkózni/dugni meztelenül). Ezek megmozgatnának, de olyan, hogy olvasás, spprt, nyelvtanulás, főzés, zenehallgatás, koncert egyik sem, mert mindegyikhez valamilyen szintű tenni akarás szükséges és van amelyikhez gyenge vagyok fizikálisan (edzés), valamelyikhez a nyomi személyiségem nem passzol (koncert, ismerkedés) így nincs önbizalmam valamelyikhez pedig nincs türelmem (tanulás, nyelv).