Mit csinaljak, ha annyira felek a pszichologustol, hogy nem hogy beszelni nem merek elotte, de ranezni se, es csak remegek?

Teljesen megértem! Nekem volt egy olyan esetem még diák koromban, hogy nagyon ki voltam bukva (az ok az most mindegy) Leküldtek az iskolapszichológushoz. Mivel szakember - legalábbis ezt gondoltam róla- így mindent elmondtam neki. Következő nap a fél iskola rajtam röhögött, mert pszichológus létére mindent elmondott más diákoknak,akik természetesen tovább adták megint más diákoknak. Engem ez olyan mélyen és negatívan érintett, hogy azóta hallani sem akarok pszichológusról. Mikor csak rá gondolok felmegy bennem a pumpa, mérges és dühös leszek, aztán hirtelen sírásban török ki ha nagyon mélyen visszaemlékszem erre az esetre. Hallani sem akarok róla és szerintem emiatt soha nem fogok tudni megbízni bennük. Utána még párszor elküldtek hozzá, de onnantól kezdve nem szólaltam meg nála.

Az én esetemben a düh az, ami miatt nem szólalok meg, a te esetedben félelem. Valószínű ennek is van oka, hogy mért alakult ki. Erre viszont csak te tudhatod a választ :) Kitartást kívánok!

Én is járok pszichológushoz, és úgy indultam neki, hogy csak őszintén és mindent, mert másképp nem fog működni. Az őszinteség részével nincs gond, a mindent-tel viszont már több. Ez egy bizalmi viszony, és nekem nagyon nehéz a legmélyebb dolgaimról beszélni, olyanokról, amikről korábban nem beszélgettem másokkal, vagy úgy érzem, hogy szégyen. Nekem relatíve sok idő kellett, míg eljutottam odáig, hogy ha nem is gond nélkül, de sokkal bátrabban beszélek a belső kételyeimről. Nekem is hiába mondták azt, hogy fogjam fel úgy, hogy ő azért van, hogy segítsen. Ez rendben is van, de iszonyatosan mély bizalom kell hozzá a részemről. És ez nem alakul ki egyik napról a másikra. (Ugyanakkor szerintem az is sok mindent elmond rólam, hogy ehhez sok idő kell :) )

Nekem az segített sokat, ahogy a pszichológus kérdezett, és ahogy mentünk bele a sűrejébe, kezdtem érezni azt, hogy valóban nem ítélkezik, de rámutat a nem logikus gondolkodásra. Meg az, hogy szemrebbenés, zavar nélkül feltette az intim témákat érintő kérdéseit is. Mindeközben egyszer sem mondta azt, hogy "bízzon bennem, köztünk marad, ne féljen", hanem egyszerűen a viselkedésével, a hozzám állásával építette a bizalmamat.

Kérdező, hagyd, hogy a pszichológus kérdezzen. Ő látni fogja, hogyan reagálsz (kevéssé nyílsz meg, remegsz, nem nézel rá), és annak alapján alakítja a további kérdéseit. És a legfontosabb a saját tapasztalatomból: hagyj időt magadnak, magatoknak. Nem az első alkalommal kell a titkaidat megosztani. Szerintem azzal, hogy elmész, már sokat teszel magadért.