18L . Normalis hogy a fejembe egy kitalalt eletet elek. Barmint a sajat magam szemelyeben csak masik kornyezetben. Peldaul hogy Hong Kong ban elek, vagy Spanyolban , es kepzeletbeli munkam es barataim vannak. Ez mar mindennapjaim resze.?

Nem. Ez azt jelenti, hogy vannak álmaid, céljaid. Ha a fejedben lévő dolgokat nem szeretnéd elérni, akkor erős a fantáziád, így próbálasz menekülni a realitás elöl.

Érdekes amit leírtál. Én is volt hogy régen még gyerekkoromba kitaláltam magamnak képzeletbeli barátokat ellenségeket. Külömböző fegyvereket és különleges képességeket is adtam magamnak képzeletbe. Szerintem te is egy kicsit ilyen képzeletbeli világba élsz ami nem baj mert az élet néha elég unalmas tud lenni

Ilyen nekem is van. Ha pl egy valós szitut továbbgondolok és nem úgy jön össze ahogy én azt elképzelem akkor az elég rossz érzés és ilyenkor haragszok magamra mert csak túl élénk a fantáziám, viszont több dologra is fel tudok készülni. Szóval ennek is van jó és rossz oldala

Igen, normális, ezt úgy hívják hogy álmok, célok. De csak akkor, ha teszel is értük, hogy amit kigondolsz magadnak, egyszer valóság legyen.

Szerintem ez nem álmodozás hanem a fejedben lejátszol egy regényt ahol te vagy a főszereplő. Én 8 éves korom óta játszom Marci, a rabszolga életét de úgy mintha a jelenben élne s lenne rabszolgaság. Csak akkor üres samponos üvegek voltak a szereplők az ágyamban s a párnám alatt a börtön s úgy 15 éves korom óta kidobtam az üres samponosokat s csak a fejemben játszom le. Most már Marci rabszolga felszabadulásáig is eljutottam ( de elötte sok gazdája van s a végén börtönbe kerül ártatlanúl s 40 év után a fia hozza ki akinek szintén kitaláltam az életét) de ezenkivül Marci második gazdájának a gyerekkorát kezdem lejátszani meg a fiai élete egy részét. S olyan rossz mikir anyú szól valamiért s ebből a világból kirángat. De ez a játszás akkor van mikor nem vagyok nás miatt idegrs, ha az vagyok akkor nem tudok ,,játszani,,.