Bipoláris zavarom van és a munkám nem engedi, hogy többet foglalkozzak vele, lehet ebből nagyobb baj?

Egész jó munkám van, de életem nincs mellette, váltani pillanatnyilag nem tudok, mert a vírus által legjobban súlytott szektorban dolgozok. Szabadságra menni kb lehetetlen. Amúgy is, nem csak most.

A betegségem miatt többször lett volna szükségem kórházi kezelésre, amit mindig el kellett utasítanom. Az eredménye az lett, hogy egyszer mentővel vittek be és másnap reggelig nem akartak kiengedni a zárt osztályról. Pár héttel később ez megismétlődött, csak nem mentő vitt be. Persze ilyenkor én vagyok a nem együttműködő beteg, és nem vagyok büszke arra amit már ilyenkor leművelek.

Pszichológushoz járok. Gyógyszert szedek. Normális életem van, néha mégis előjön a betegségem. Amíg képes vagyok rá elnyomom, a dühkitörések, a nem alvás, az értelmetlen pörgés, az állandó feszültség viszont kikészít. Nincs lehetőségem kórházba menni, mert veszélyeztetné a megélhetésem. Ez így rosszabb lesz? Mi történik, ha évekig próbálom elnyomni? Szedhetek életem végéig gyógyszert? Idővel fel kell adnom a munkám? Aki valóban orvos által diagnosztizált bipoláris zavarral küzd hogy élte ezt meg?