Normális, ha folyton erre gondolok?

Nagyon sokszor gondolok arra, hogy megölöm magam egy bizonyos valakivel. De ez a valaki nem is létezik. Neki a mániája, hogy valakivel kettős öngyilkosságot kövessen el.

Mindig arra gondolok, hogy mi lenne, ha megtenném. Hogy vajon a családom keresne-e, mit tennének, ha megtudnák, hogy megöltem magam. Amikor pl. átmegyünk egy hídon, arra gondolok, hogy most ezzel az illetővel beleugranánk a vízbe, belefulladnánk, és minden gondunk megszűnne, nem fájna már semmi. Már nem számítana, hogy mit gondolnak az emberek, mert már nem vagyunk. Vagy hogy kézenfogva innánk meg valamilyen mérget, és szépen csendben, egymás mellett meghalnánk. Meg ilyenek. Ott lennénk egymásnak.

Nem tudom miért jár ilyeneken az agyam. Már 1 hónapja nem vágtam magam. De egyre rosszabb ez az egész. Mióta nem vagdosok, elengedtem magam, olyan csődtömeggé válok, mint ami egy éve voltam. Azt kívánom, bár létezne ez a személy, és legszívesebben főbe lövetném magam vele. De nem fogom megtenni, mert nem létezik.