Két aspergeres általában jól kijön egymással?

Nem feltétlenül. Én enyhe aspi vagyok, a kolinkban volt egy másik aspi és halálra idegesített. Viszont apám szintén aspi tesóját imádtam gyerekként is.

Ha megfelelő aspergeres társat képzelek el magam mellé, az a kép úgy néz ki, hogy ülünk egymás mellett, mindenki a saját gondolatvilágában abszolút anélkül a kellemetlen érzés nélkül, hogy mondani kellene valamit, mert kínos a csend. Én szeretem a csendet és nem szakítom meg értelmetlenül. Nekem a tökéletes az lenne, ha nem érne hozzám, nem lenne kényszer megszólalni, úgy viselkedni, mintha érdekelne, és csak akkor beszélnénk, ha mondani valónk van. Ilyen nyílván nem létezhet így akármennyire is elviselhetőbb egy hasonló aspergeres társasága, az én fénymásolatom nem lehet, tehát tökéletes soem lesz.

Én is így érzek utolsó.