Van a közeli ismerőseid közt olyan ember, aki borderline személyiségzavarban szenved? Hogyan "kell" bánni velük?

Ahány ember, annyi személyiség. Ez igaz a borderline-ra is. Nekem nem lenne energiám egy ilyen ember környezetében lenni, de aki szeret áldozatokat hozni, annak egészségére.

Két borderline van az ismerettségi körömben, az egyik diagnosztizált, a másik viszont nárcisztikus is, ezért nincs betegségtudata.

Kezdem az elsővel. Nagyon félénk, mosolygós, visszahúzódó lány. De ez sajnos csak a csomagolás. Amikor közelebb kerültünk egymáshoz, észrevettem, hogy egy érzelmi roncs, mellette erősen manipulatív is. Évekkel ezelőtt még nem tudtam, hogy mi áll a háttérben, állandóan megmagyaráztam a viselkedését, de valami akkor sem stimmelt. Mondok konkrét példákat: nem tudtunk elindulni időben egy buliba, mert állandóan a tükörben nézegette magát, és legalább 10x átöltözött, merthogy csúnya, senkinek sem fog tetszeni, dagadt, unalmas, stb., mindezt egy idegösszeomlás követte, sírógörcsöt kapott és percekig vigasztalni kellett, végül bedobta, hogy ő nem megy sehová, otthon marad. Egy előre megszervezett szülinapi buli volt, és számítottunk rá, az autó is az övé volt. De ez neki nem igazán számított, oldjuk meg, mert ő rosszul van. Amikor rohanva telefonáltunk és intéztük az új fuvart, akkor percekkel később meggondolta magát, és mintha semmi sem történt volna, vidáman közölte, hogy menjünk, mert el fogunk késni. Ha ez a viselkedés rendszeres, akkor abba egy egészséges ember tönkre fog menni. A kapcsolataiban nehezen viselte a konfliktusokat, megijedt, ha szóltunk, hogy pl. rosszul ágyaz meg. Egy apró, sokszor nem is rosszindulatú beszólás katasztrofális képzeteket szült. Amikor szakítottak a pasijával, akkor öngyilkos akart lenni, miután a pasi új nőt talált, akkor az számára elviselhetetlen fájdalommal járt. Nyilván mindenkinek szarul esik egy szakítás, de nem akarunk öngyilkosok lenni, és nem is fogja ilyen mértékben egy szakítás befolyásolni a mindennapjainkat. Nagyon fekete-fehéren látják a dolgokat, és az embereket. Pl. ha valamilyen vicces, sötét humorú megjegyzést tettem, akkor gonosznak nevezett. Nem tudta megérteni, hogy akkor is szerethető egy ember, ha vannak rossz tulajdonságai is, mert senki sem tökéletes. Számára a szakítás azt jelentette, hogy az expasija utálja őt, és mindent ilyen eltúlzott végletekbe vitt. Nem létezett nála szürkezóna.

Véleményem szerint azért nehéz azokkal a borderline személyekkel kapcsolatban lenni akik a dühöt internalizálják, mert profik a bűntudatkeltésben, állandoán tojáshéjakon kell járkálni, nehogy valami rosszat mondjunk, ami teljesen a padlóra küldheti őket. A hangulatingadozásokat is nehéz kezelni. Egyik pillanatban még minden oké, nevettek, beszélgettek, a másikban viszont szembejön az exe exének a keresztfia és vége a történetnek, képesek teljes anhedóniába, öngyilkos hangulatba kerülni. Ha történik valami rossz, akkor az számukra nagyon rossz. Sokan szerfüggők, az illető akiről beszéltem gyakran füvezett és használt szintetikus drogokat is, hogy kompenzálja a depressziót. Járt terápiára is, de a terapeuta is a pszichiátriára akarta küldeni.

A másik borderline egyben nárcisztikus is. A két zavar nagyon jól megvan egymással, nagyon gyakori a komorbiditás. Ő az előzővel szemben már externalizálta a dühét, mindenki hibás volt körülötte, és egy percig sem zavarta, hogy megbántott valakit. Sőt, mintha az ő belső konfliktusainak a másokon való kiélése lett volna a drive. Szintén gyakori volt az öngyilkossági hajlam, de az impulzivitás is. Nem tudtunk úgy elmenni valamerre, hogy ne csinált volna fesztivált. Felelőtlen vezetés, kiabálás az utcán, az indulatait a teljes kontrollhiány jellemezte. Gyakori volt a csendes büntetés is, vagy a passzív agresszió, de nem bánta, ha egy étteremben szégyenérzet nélkül elordította magát. Mindig tanácsra szorult, magától kevés dolgot tudott intézni, a kapcsolatai pedig zűrzavarosak voltak. Egyszer szegény pasi szent volt, utána meg egy sátán. Szintén nem volt köztes állapot. A kapcsolatok elején mindenkit idealizált, utána bokszzsákként használta a másikat, mindenen feldühítette magát.

Én nem tudnék ilyen emberek környezetében lenni, a jobbik eset, ha terápiára járnak, de nincs mindig betegségtudatuk, és ha nárcizmus is társul hozzá, akkor mindig a másik a hibás.