Mit tegyek? 20 éves vagyok és meleg.

Tavaly októberben depressziós lettem, ami még a mai napig tart és úgy érzem, hogy sose lesz már vége. 20 éves vagyok és meleg. Ezt tudtam már ez előtt is, csak sosem foglalkoztam vele igazán, mert el voltam foglalva más egyéb dolgokkal mint például az érettségi. Vége lett a sulinak, novemberig nem találtam munkát sem, mert szlovákiában élek és nem beszélem a nyelvet. A vírusnak köszönhetően otthon voltam 8 hónapot, úgyhogy ez is lehet az oka, hogy depressziós lettem, bár úgy érzem ez előbb-utóbb jött volna magától is.

Egyszerűen már nem tudom mit kezdjek magammal. Van 2 barátom az egyiknek tavaly elmondtam hogy meleg vagyok, a másiknak csak múlt héten sikerült. Gondoltam hátha megkönnyebbülök, de ez sem jött össze. Decemberben elkezdtem napi szinten füvezni, amit még a mai napig csinálok, valószínűleg, ha tudnék szerezni, már rég mást is használnék. Nemrég már vagdosni is elkezdtem magam, és minden nap azon gondolkodom hogy öngyilkos leszek. Most ott tartok, hogy egyszerűen semmire nincs már életerőm. Régen szerettem, például tévézni, olvasni, barátokkal kimenni. Ma már kényszerből csinálom az egészet, mert máskülönben csak az öngyilkosságon jár az eszem.

Elmentünk idén egy fesztiválra is a két barátommal, kedvem az nem volt rá egyáltalán, de gondoltam hogy buztos jó lesz, mert a harmadik alkalommal voltunk és az első két alkalommal nagyon jó volt. Na ez úgy telt, hogy az első nap képszakadásig ittam, a következő két nap jóformán alvással telt, a barátaim megismerkedtek egy csapattal, persze mentek a nők után is, mint a normális emberek, én inkább leléptem a sátorba és reménykedtem benne hogy minél hamarabb vége az egésznek.

Beszélni ott van a két barátom, de velük is csak üzenetben beszélek ilyenről, mert személyesen nagyban kerülöm a témát, alapból nagyon utálok erről beszélni. Inkább próbálom az egészet elfelejteni, de persze ez sosem fog sikerülni.

A családomnak sosem fogom elmondani, nem az a fajta emberek akikkel ilyenről lehet beszélni (homofób).

Mit tegyek? Ha tud valaki segíteni szivesen várok bármilyen tanácsot, mert már magam se tudom, hogy meddig húzom még így.

Már arra is gondoltam, hogy lelépnék valahova, de anyagilag ezt sem engedhetem meg magamak.

Jobb munkát nem fogok találni, már próbálkoztam a nyelvtanulással, sikertelenül, úgyhogy jobb munkám sosem lesz, önállósodni így sosem fogok tudni. Bár ha így folytatom lehet már ilyen munkám sem lesz mert minél tovább annál jobban kezd kihatni ez az egész a munkámra is. A két barátom szerintem nem gondolja komolyan hogy megölném magam, vagy csak nem érdekli őket, de már rég megbántam azt is, hogy elmondtam nekik.

Szakemberhez nem fogok fordulni soha, mert ismerem magam már annyira hogy ez esélytelen nálam.