Ennyire lehet számítani egy körzeti pszichiátertől?

Körülbelül fél évvel ezelőtt jelentkeztek az első szorongásos rohamaim. Halántéktáji zsibbadás, szúró-szurkáló mellkasi fájdalom, szívdobogás érzés, halálfélelem, izzadás. Pánikba estem, hogy most biztosan agyvérzésem és/vagy infarktusom lesz. Ennek következményeként ez idő alatt négyszer kötöttem ki a sürgősségin, de semmi jelentős eltérést nem találtak.

Ezután a háziorvosom elküldött egy pszichiáterhez, aki a körzetünket látja el TB-alapon. Felhívtam telefonon, kissé unott hangon megkérdezte, hogy mi a baj, majd miután 10 percben összefoglaltam a problémáimat, közölte, hogy rendben, felír háromféle gyógyszert, azokat szedjem. Látatlanban. Tiapridal, Helex SR, Sertadepi. Az első kettőt hónapokon át szedtem, de egyedül a Helex bizonyult hasznosnak, a Tiapridalnak semmi hatását nem tapasztaltam. (Azon kívül, hogy fájt tőle a fejem.) Az antidepresszánst a betegtájékoztató elolvasása után be sem szedtem.

Újabb telefon, kértem a doktornőt, hogy írjon fel valami mást. Oké, felírta a Mirzaten Q-Tabot, ami egyébként interferál a Helex nyugtatóval, de sebaj. Egy szemet beszedtem belőle este, még másnap is szó szerint kóvályogtam tőle. Úgyhogy erről is lemondtam. Innentől kezdve csak a Helexet használtam, az segített relatív nyugodtnak maradni, bár a pánikrohamok rendre jelentkeztek és egy állandó (generalizált) szorongás is kialakult. Néha sírógörcseim vannak az elkeseredéstől.

Pár napja ismét bementem a pszichiáterhez, aki kissé mérgesen közölte, hogy ha nem szedem be a kiírt antidepresszánsokat, akkor ő nem tud velem mit csinálni és felírt egy harmadikat. Ez a Dulsivea, ami közismerten megemeli a vérnyomást. Ezt annak ellenére írta fel, hogy már többször közöltem vele: magas a vérnyomásom.

A beszélgetéseink csak a recept felírásra szorítkoztak, annyit nem kérdezett tőlem, hogy hogy vagyok. Ezek ilyen 4-5 perces találkozók voltak, aztán viszlát.

Kérdezem: ilyenkor nincs szükség pszichoterápiára? Nem kellene a beteg meglevő problémáihoz (magas vérnyomás) igazítani a kezelést? Ez várható a TB-alapon működő pszichiátriától? Mert ez minden, csak nem kezelés. Márpedig mivel a szorongás az egész napomat kitölti, tényleges megoldást kellene találni erre a problémámra, de úgy tűnik, ha nem villantok meg néhány tízezer forintot, akkor marad a receptírás és gyors elhajtás tekintet nélkül mindenre…