Mit tehetnék hogy visszajussak a szakadékból?

Akik azt hiszik trollkodok vagy hasonló, az kérem ne is válaszoljon.

Hosszú évek óta érzem, hogy valami baj van a lelkemben-agyamban, már én se tudom pont hol, és hogy hogyan kezdődött.

Talán azt hiszem 3 éve kezdődött, de a pontos okát nem tudom ma sem, talán a magány, rádöbbenés hogy sikertelen életem van, egy csőd vagyok? Akkor felmondtam a munkahelyemen, mert éreztem, hogy valami nincs a helyén. Az új munkahely rövid ideig volt megoldás, utána még mélyebbre sülyedtem, nem tudtam koncentrálni, már nem kommunikáltam az emberekkel, így kirúgtak. Most adott az élet még egy lehetőséget, amit gondolhatjátok, szintén elszúrtam-elszúrok éppen. Otthonról végzem a munkám, de vannak olyan napon, hogy szinte egész nap a földön kuporodva fekszem és csak nézem a falat. Az öngyilkosság gondolata előfordult korábban is, de azt hiszem most kezdem komolyan fontolóra venni, mert egyszerűen vannak olyan pillanatok ha lenne nálam egy pisztoly fejbe lőném magam. Nem tudom meddig tudok életben maradni, reménykedni. Ami még nagy visszatartó erő, az anyám. Milyen lesz szegény hátralévő élete...de valahol nekem is jogom van hogy döntsek, akarok-e szenvedni. Ha ő ne lenne szerintem már nem élnék.

Vannak napok hogy ez tényleg kínzófájdalom ahogy érzek. Szerintem ha a próbaidőm lejár, nagy valószínűséggel nem vesznek át, és az olyan szinten megfog viselni, félek nem lesz erő ami megtartson. Véget vetek a szélmalomharcnak.

Jah, pszihiáternél egyszer jártam, felírt valami gyógyszert (amúgy egy ki-aszott antipatikus személy, megse hallgatott, csak süketelt..mehh), de nem szedtem soha, mivel a mellékhatásai elég komolyak, meg amúgy sem megoldás. Ha innen van felút, akkor az valami csoda kell legyen.

Ha tudtok valamit javasolni, tessék, elvégre azért vagyok itt, de félek hogy innen nincs visszaút, sajnos sokkal előbb kellett volna segítséget kérnem.