Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nagyon elfáradtam, sok a súly...

Nagyon elfáradtam, sok a súly a vállamon. Mit tehetnek? 21/L

Figyelt kérdés

15 eves koromban lettem anorexiás másfél évig benne voltam, halál közelbe kerültem, de osszeszedtem magam(röviden).. Elkezdtem konditerembe járni, egészségesen enni, végre csinosnak láttam magam,a magán életem is rendeződött lettek barataim. Aztán a barátaim részéről egy óriási trauma ért. Később zaklatasok áldozatául estem. Elkoltoztunk egy másik varosba. Nehezen tudtam beilleszkedni, kiujult az eves zavarom. Kövérnek, csúnyának láttam magam. Körülbelül egy évbe telt, mire újra minden rendeződött újra barátok.. Itthon voltak zűrök.Mostohq apám ivott állandóan, csesztetett, a bátyám is sokat bántott szavakkal, én intéztem az itthoni teendőket ne édesanyámat szakadjon. Elfáradtam.Depresszios lettem, nem éreztem magam biztonságban. Elkezdtem felni a férfiaktól. Szorongtam. Nagyon nagyon nehezen, de pár hónapra rá, egy fiút megismertem. Röviden, majdnem 2 evig együtt voltunk. A családja nem tudott elfogadni, nem ilyennek képzelték el, rengeteget beszéltek ki a hátam mögött a barátomnak, aki sosem védett meg, mert hiába dolgozott a szüleivel lakott, és kellett neki az anyagi támogatás. Celoriantalt volt. Én iskolába jártam, o dolgozott. Szeretett. Amikor elege lett a szuleibol ide menekült, szeretett velem lenni, de én mindeközben nagyon magamra vettem, hogy a szülei nem tudnak engem elfogadni. Előjottek megint a szorongás a im gyűlöltem magam kívül belül, beleneztem a tükörbe és rosszul voltam a látványtól. Kalóriákat néztem.Belebolonsultam.Duhkitoresi rohamaim lettek, panikrohamjaim. A párom nem igazán tudott segíteni. Nem is igazán értett. Így 2 ev utan úgy döntött szakít velem. :) céljaira akart fókuszálni. Sok voltam neki. Egyszerűen mely depresszióba estem nekem csak o volt. Az itteni barataim is rossz bandába keveredtek fuveztek. Én se nem iszok, se nem fuvezek. Én tényleg csak boldog akartam lenni. Szeretve lenni. Mert én azóta szeretem őt. 7 hónap telt el azóta. Minden sokkal erősebb.

Ugyan új iskolába járok, ott sem érzem magam jól, kívülállónak érzem magam, akit senki nem szeret. Járok konditerembe de félek a férfiaktól, járok dolgozni, mert próbálok hasznos lenni mellette, és itthon is próbálom kézben tartani a dolgokat. Elfáradtam.Gyulolom a testem, állandóan nézem magam a tükörben, ha tele ettem magam. Van amikor laposnak látom magam és akkor ennek, van amikor nagynak látom a hasam és nem ennek. Ha kimarad 1 hét edzés kétségbe esek. Semmi nem vidit fel. Egyedül vagyok. Voltam pszichiáter el, aki írt fel szorongásoldot,de annyi minden van még bennem. Nagyin elfáradtam. Mit tehetnek?



okt. 21. 20:24
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
Ne pszichiáterhez menj szerintem, hanem egy normális pszichológushoz. A pszichiátereknek és tisztelet a kivételnek, egyszerűbb felírni a gyógyszereket, ami valljuk, semmit nem ér. Attól ugyanúgy ott lesznek a bajaid, hiába hat egy kis időre. Úgyhogy lehet, hogy érdemesebb lenne egy jó pszichológust keresni, akár az iskolapszichológust megkeresni és neki nyíltan elmondani ezeket, ha úgy érzed nem segít, keress mást, de te is legyél partner és próbálj változni, megfogadni a tanácsokat. Az anorexiához tudok mit hozzáfűzni, én is átestem rajta. Így utólag visszatekintve egyébként szégyenlem magam, hogy ilyet csináltam. Most egészségtudományi területen tanulok és így pláne, hogy tanul erről az ember, hogy mit okoz az éhezés, durva. Sokkal szebb eredményeket érhetsz el, ha odafigyelsz a táplálkozásra és sportolsz. Persze ez nem ilyen egyszerű, mivel az anorexia inkább mentális egyébként, nem pedig döntés, de ha elhiszed, hogy lesz jobb is, és hogy szép az élet, tudsz kitörni és más lenni, máshogy élni, akkor talán nem ragadsz ebben. Fáj belegondolnom, hogy hányan szenvednek ettől, halnak meg vagy akár maradandó károkat okoznak a testükben, miközben lehet, hogy 5 év múlva ő lenne a legboldogabb ember és szintén így visszatekintve inkább szégyenlené magát. Próbálj magadra figyelni, ne keress férfi társaságot, ha nem állsz készen rá, az amúgy is jön, ha jönnie kell. Magaddal próbálj meg először békében lenni, mert így sajnos nem lehet kapcsolatban lenni sem szerintem, ha ezt látja a párod. Ezek a képzetek, meg mindig ott lesznek benned, hiába érzed úgy, hogy éppen boldog vagy. Meg kell keresni, hogy te miben lelsz boldogságot, önbizalmat szerezni, kicsit pozitívabban felfogni a dolgokat és elfogadni a tested. Nem az a normális, ha csontsovány valaki, egyrészt az a nem szép, másrészt meg az egészséged teszed tönkre. Én is ezekben az időkben azt éreztem , hogy senki nem szeret, mert minden napra jutott valami rossz, senki nem beszélgetett velem őszintén, barátaim se voltak, stb. De felálltam. Olvastam önfejlesztő könyveket, erre a problémára is rengeteg könyv van, vagy csak tényleg a pszichológiai könyvek, ahol magadra ismersz és talán belátsz egy s mást magadnak, nem akartam tönkretenni magam, a családom (mert nyilván ez is elég sok konfliktust sző, ha így látnak téged). A mai napig nincsenek barátaim, de én ezt nem sajnálom. Barátot se tudtam elképzelni magamnak soha. És ez annyira igaz tényleg, hogy amíg magaddal nem vagy rendben, addig nem is lesz rendben semmi kb. Mikor kezdtem jóban lenni magammal, lám , rám talált a szerelem és a mai napig tart, már lassan 3 éve. Ha a párod is partner ebben, hogy fejlődjetek és beszélgettek ezekről, elfogad olyannak, amilyen vagy, akkor becsüld is meg azt az embert. Tényleg ha magaddal jóban leszel, akkor kinyílik a világ kicsit és újabb lehetőséget látsz meg. Ne add fel! Nem éri meg! Tényleg csak saját tapasztalatból tudom mondani, hogy megannyi rossz után, hidd el, hogy el fog jönni a jó is!
okt. 21. 20:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
Illetve még annyi eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy szerintünk nem szeret senki minket, viszont a helyzet az, hogy mi nem szeretjük magunkat, nem is tartjuk magunkat szeretetre méltónak. Talán ezért is érezzük ezt így, viszont ez nem mindig van így.
okt. 21. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Pszichológust javaslok vagy pszichoterápiás intézményt. Semmelweis Egyetem 4 hetes terápiás kórházi ellátás, Thalassa Ház, Tündérhegy.
okt. 21. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
Valóban sok teher van rajtad. Példaértékű, hogy eddig kitartottál. Nem a hitet szeretném rád erőltetni, de nekem napi szinten sokat segít, mikor a maiige.hu-t olvasom. Annyira motiváló írások vannak néha, hogyha reggel elolvasom, egyből jobb lesz a kedvem, bármivel is kell megbírkóznom.
okt. 21. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 A kérdező kommentje:
Kedves #1es. Annyi jó, hogy a családom mivel csak edesannyamal van meg a szorosabb kapcsolat, nem látja, hogy ennyi mindennel küzdök. Nem látszik rajtam semmi, mert tartom magam. Belül orlodok, de nem vagyok a családomnak probléma. A bátyám már igen, aki 34 évesen nem képes dolgozni, édesanyám látja el, skrizofreniaban szenved.
okt. 22. 06:33
 6/11 anonim ***** válasza:
#1-es. Hát így nehéz persze. Azt egyébként biztos látják rajta, anyukád, hogy valami nincs rendben, hogy milyen sovány vagy, nem eszel, szóval ez nem feltétlen marad titok/elrejtve. Tényleg csak remélni tudom, hogy megtalálod a kiutat ebből, mert talán a legrosszabb betegség ez, és össze tudod szedni magad. Ebben csak te segíthetsz magadon, illetve egy jó pszichológus pl, akkor rávezet erre az útra, már ha te is rá akarsz lépni.
okt. 22. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
Egy jó kapcsolatban az ilyen elmondható, nem érdemes titkolni. Sokszor a gyanú aggasztóbb, mint tudni az igazságot.
okt. 22. 08:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
Ha tud a nehézségeidről, az nem azt jelenti, hogy probléma vagy neki.
okt. 22. 08:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Az eveszavarbol már 5 eve helyrejottem :D magamtól. Enyhén, viszont még mindig benne van. De ez nem abban merül ki, hogy nem eszek, hanem utalom magam
okt. 22. 11:35
 10/11 anonim ***** válasza:

"Elfáradtam.Gyulolom a testem, állandóan nézem magam a tükörben, ha tele ettem magam. Van amikor laposnak látom magam és akkor ennek, van amikor nagynak látom a hasam és nem ennek. Ha kimarad 1 hét edzés kétségbe esek."

Nekem ez nem úgy tűnik, hogy helyrejöttél.

okt. 22. 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!