Mi "legyen" az oka annak, hogy élni akarjak?

Tudom,rengeteg ilyen kérdés van de sajnos olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs kivel megbeszéljem ezt, pszichológussal meg nem akarom.. Úgyhogy hátha valaki "segít"..

Röviden annyi, hogy minden sz@r.

18f.

Itthon nem a legfényesebb a helyzet, ebbe igazából felesleges is lenne belemennem..

Vannak "jobb időszakok", de általában nem.

Barátaim nem igazán vannak. (2 van, de ők is olyanok, hogyha én nem keresem őket,akkor lesz@rnak..)

Barátnőm soha nem volt, pedig mindíg tisztelettudó,rendes gyerek voltam. Az már más,hogy nem vagyok egy gazdag gyerek márkás ruhákkal,stb..

Egyre többször megfordul az eszemben az öngyilkosság. És nem csak a gondolata,hanem bele is mélyülök,tervezgetem...

Annyira frusztráló ez,hogy úgymond felb@asz anyám állandóan a hülyeségeivel, rámlöki a stresszt,amit más rárakott,stb..

És még én érezzem magam sz@rul..

És megkérdezi, hogy "mi a bajom?"

De sajnos már nagyon nem tud érdekelni. Valami egyszerű,hatásos módot szeretnék,amivel el lehet utazni egy másik dimenzióba.