Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan alakulhatott ki az...

Hogyan alakulhatott ki az önbizalomhiány? Hogyan győzhetném le?

Figyelt kérdés

Régen elég sokat csúfoltak, bántottak érzelmileg, de nem tudom, mennyire lehet kihatással a mostani életemre. Hiszen mostanában többnyire kedvelnek az emberek, nem pedig kiközösítenek. Azt sem tudom eldönteni, hogy azért lettem önbizalomhiányos és túlzottan érzékeny, mert régen mindenért belém kötöttek, vagy épp azért álltak belém, mert már alapból is túl érzékenyen reagáltam mindenre.


Mindenesetre szeretném ezt leküzdeni, mert annyira rettegek így a visszautasítástól, utálattól, hogy új embereket alig merek megismerni, új dolgokba nehezen vágok bele. Mármint ha kell, akkor belevágok persze, de nagyon nehéz. Pl. a mostani munkahelyemen az első pár napban eltörött a mécses, hogy ezt én sosem fogom tudni. Szerencsére home office-ban vagyunk, így senki sem látta. Most már minden oké, eltelt másfél hónap, és úgy néz ki, decemberben elég jól teljesítek, hogy jutalékot is kapjak. :) Tehát technikailag nem lenne okom az önbizalomhiányra és a kétségbeesésre, mégis jön.



2021. dec. 23. 21:44
 1/3 anonim ***** válasza:

Valószínűnek tartom, hogy azért bántottak mert érzékenyen reagáltál, ami csak hergelte őket mégjobban, kihasználták ezt. De ettől egyáltalán nem erősebbek.

Nem veled volt a baj! Majd visszakapják az élettől! :)

Fókuszálj önmagadra!

Szedd össze, miben vagy jó, mit szeretsz magadban/magadon :)

Legyél tisztában az erősségeiddel és a gyengeségeiddel

Plusz ha nem is vagy épp a helyzet ura, ha úgy teszel mintha nagyon magabiztos lennél, azt az érzés tudod kelteni magadban és a többi emberben is :)

Remélem le tudod küzdeni, ne feledd milyen értékes vagy! :)

2021. dec. 23. 23:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Az önbizalom 6-10 éves kor között alakul ki nagyjából, utána persze változhat, de simán hordozhatjuk magunkban a gyerekkori sérelmeinket felnőttként is. Sajnos a nevelés is lehet rossz hatással az önbizalomra, ha pl. a szülő túlzottan óvja, félti a gyereket mindentől, és a gyereknek nincs lehetősége önállóan elvégezni feladatokat, később is benne maradhat ez a viselkedés. És ezt már viszed az oviba, meg suliba, ahol a többiek csak annyit látnak belőled, hogy te "más" vagy.


Ha félsz, hogy mások mit fognak gondolni, tedd fel annyiszor a miért-et, amíg tudsz rá válaszolni.

Félek attól, hogy mit fognak gondolni. Miért? Mert lehet nem fognak kedvelni. Miért? Mert ilyennek és ilyennek hiszem magam.. Mi történik akkor ha nem kedvelnek? ...

Ezzel a mélyére tudsz ásni a dolgoknak, legalábbis kiderítheted, hogy miktől félsz a legjobban.

Nálam a leghatásosabb, hogy mi van akkor, ha valamit gondolnak? Igazából semmi, mert már elfogadtam azt is, hogyha kirúgnak, keresek másik munkahelyet, ha x ember gondol valamit, nem számít, másokról is biztos gondolnak valamit, egyedül nem maradok, mert valamit biztos kitalálnék.

Valahogy neked is ilyen gondolatokat kéne beépítened magadba, amik semlegesítik a félelmeid. Legyen egy megnyugtató gondolatod minden legrosszabb eshetőségre, hogyha még meg is történik, akkor sem akkora katasztrófa.

A másik amit tehetsz, hogy a leszarom művészet elsajátítása mellett eljársz a kollegáiddal programokra, pl. iszogatni, beleveted magad a mélybe, és hidd el, hogy egy idő után elindul a változás a jó irányba. Minél többet vagy (jó) társaságban, ahol jól érzed magad és megnyílhatsz, az önbizalmad is elkezd majd növekedni lassan, mert rájössz, hogy nem is vagy olyan gáz, mint ahogy azelőtt gondoltad, egyre kevésbé akarsz mindenkinek megfelelni, és ha csinálod a munkát, x idő után rájössz, hogy valamit csak jól csinálsz, ha még nem rúgtak ki :D

Ez saját tapasztalat, régen ugyanezt éltem át, mint te, szinte még barátaim se voltak, annyira nem volt önbizalmam, hogy meglepődtem azon, h valaki vizet kért tőlem... pont tőlem? Nem undorodik tőlem? Annyit bántottak ovis koromtól kezdve, hogy idáig jutottam. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, akkor erőltettem a társaságba járást, és ezernyi kínos pillanatot éltem át, még mindig nem állt teljesen helyére az önbizalmam, de már fényévekkel jobb, mint régen. A legjobban a rengeteg szociális élmény segített, azzal, hogy emberek közelében voltam/vagyok, és tudom "gyakorolni" azt, hogy milyen, ha értékes emberként tekintek magamra.

2021. dec. 23. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
6-10? 5 éves korra már eldőlt minden, hiszen újszülöttként kezdődik az alapozás. Reagálnak-e gondozóid a szükségleteidre, van-e elég érintés, testkontaktus, ami zsigeri szinten rögzíti benned, hogy a világ biztonságos, a környezetedre számíthatsz, fontos, értékes vagy. Ha ez sérül, az önmagadban való bizonytalansággal mágnesként vonzod majd a gyerekek, fiatalok piszkálását. De nem az a felnőttkori traumatizáltság oka, hanem az a bizonyos kisgyerekkori elhanyagoltság. Egy jó pszichoterapeuta vezetésével vagy csoportos önismereti terápiákon lehet innen továbblépni.
2021. dec. 24. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!