Miért van gyakran olyan álmom, hogy apám szexuálisan zaklat?
Apu 8 éve halt meg és azóta rengetegszer álmodom azt, h molesztál valamilyen formában.
A héten már kétszer volt ilyen álmom. Elképesztően undorom ezektől az álmoktól, szabályosan rosszul vagyok amikor felébredek.
Álmomban is tudom, hogy ez nem helyes és gusztustalan de sosem ellenkezek, és hagyom, hogy megtörtenjen bármi.
Nagyon megviselnek. Mi lehet ennek a pszichológia háttere?
Jó kapcsolatom volt apukámmal, sosem tett semmi ehhez hasonlót. Meg csak nem is vonzódom az idősebb férfiakhoz. Mi a franc lehet ez?
Menj dokihoz.
Az is lehet, hogy annyira szeretnéd őt visszakapni, hogy akár a legundorítóbb dolgot is eltűrnéd tőle, csak legyen veled.
És ezt tartod a legundorítóbbnak.
Szóval menj dokihoz!
Járok rendszeresen pszichiáterhez.
Bár ezt az álom témát konkrétan nem mondtam még el neki, mert baromi kínos és szégyellem, de az apu halála utáni kínlódásomat, gyászfolyamatot stb. már sokszor kiveséztük.
Akkor itt az ideje megemlíteni neki.
Esetleg kezd úgy, hogy egy baromi kínos kérdést inkább egy nyilvános helyen tettél fel, ahelyett, hogy az ő szakmai titoktartására támaszkodtál volna.
Azért, mert én kényszerbeteg vagyok és vannak ilyen gondolataim/álmaim, a pszichiáter azt mondta, hogy ez a kényszerbetegség tünete. Gyakran társul szorongáshoz, sőt az egyik altípusa.
Hivatalosan úgy hívják, hogy intruziv gondolatok vagy álmok.
Régen hipochonder voltam, és beképzeltem, hogy van valamilyen betegségem (ez az intruziv gondolat) és mindig megmértem a vérnyomásomat, vagy jártam az orvosokat (ez a kompulzió), hogy levezessem a szorongást. Sokszor attól félek, hogy valami nagyon rossz fog velem vagy a családommal történni, félek attól, hogy félrenyelek, nem merek enni vagy inni mások előtt, alvászavaraim vannak főleg azért, mert kényszerképzeteim vannak, amik nehezen múlnak el. És még fertőzésfóbiám is van.
A kényszerbetegség egyébként nagyon nem a takarításról vagy a többszörös kézmosásról szól. Vannak mentális kompulziók is.
A hipochondria nálam is megvan, rendszeresen beképzelek magamnak valami hülyeséget. Általában valamilyen rosszindulatú daganat típust. Fáj a fejem? Agydaganat. Találtam egy nagyobbacska nyirokcsomót? Limfóma nyilván. Aztán persze elolvasom a többi tünetet neten és előre tudom, hogy a hülye agyam produkálni fogja azokat is amint elolvastam.
Rendszeres vérnyomásmérés, cukormérés szintén ismerős, pedig egyikkel sincs igazából gondom.
A fertőzésektől csak azóta félek amióta pandémia van. Azóta mindent hypós vízben lemosok amit hazahozok boltból például, illetve rögtön kezet kell mosnom vagy fertőtlenítős cuccot rányomnom ha bármihez hozzáérek ami a lakáson kívül van.
Ilyen gondom a covid előtt nem volt, bár az tény, hogy mindig szerettem minél előbb kezet mosni miután buszoztam mondjuk. De akkor inkább csak simán nem szerettem, hogy koszos, mint hogy féltem volna, hogy elkapok valamit. Sosem jutott eszembe az, hogy ez nem normális cselekvés.
Köszönöm a válaszod! Attól tartok igazad lesz. Mindenképp felhozom ezt a témát a dokinak a következő ülésen.
Igen, ugyanez van velem, és azt mondta a pszichiáter, hogy ez kényszerbetegség.
A pszichoterápián nem gondolkodtál? Én amióta járok, jobban vagyok, csökkentek és enyhültek a tüneteim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!