"Csendes" típusú boderline hogyan tudná erősíteni a személyiségét?

Valahogy úgy tudnám ezt egy laikusnak leírni, hogy gyerekkorában az ember még állandóan azonosul, keresi, hogy kire hasonlítson, és figyeli a visszajelzéseket, hogy mi "áll jól" neki és mire kap kedvezőtlen fogadtatást, és eszerint változik a személyisége. Aztán ahogy telnek az évek, megtapasztalja, hogy hol vannak a keretek, mik azok a szabályok pl. a szüleivel vagy másokkal szemben, amiket be kell tartani, az azonosulásokból pedig kialakul egy önálló szelf, ami viszi előre valamerre, és akinek tetszik ez a szelf, az vele marad az úton, akinek meg nem, azzal nem lesznek barátok.

Na most én csendes bPD-sként olyan vagyok, mintha ez az azonosulási korszak még nem ért volna véget, mert nem volt egy biztonságérzetem, hogy én jó vagyok alapból úgy, ahogy vagyok. Emlékszem, gimiben is ilyen voltam - nem a legszimpatikusabb emberrel barátkoztam, hanem a legerősebb személyiségűvel, és felvettem a beszédjét, viselkedését, stb. És ilyenkor az ember leél úgy sok évet, hogy nem önmaga, ezért már nem tud a saját üzemmódjába visszalépni, ahol a saját vágyai lennének, mert azokra nem kapott biztonságos visszajelzéseket, tehát nem validálták őt magát, és így elmegy mellette az élet minden téren. Velem is ez történt.

Én félek, hogy ez már rögzül, mert már lassan a fiatal felnőttkorból is kilépek. Nem voltak mérföldkövek az életemben, soha nem éreztem, hogy igazán magam lettem volna. Nem akarok így élni. És eddig terápia sem segített.