Miért van ez? Önbántalmazás?
Semmi bajom, nincs, depressziós sem vagyok.
Viszont napi szinten gondolok az önbántalmazásra. Ha elrontok egy vizsgát, vagy csak stresszes vagyok, akkor harapdálom magam, karcolgatom magamat tűvel vagy ledörzsölöm a szőnyegen a teljes kezem.
Késhez nem nyúltam még, de napi szinten gondolok rá, ahogy felvágom a karom. Azt érzem, hogy akarom bántani magam, hogy ezt érzem
Nem figyelem felhívás, épp nem akarom, hogy lássák, mert csak csalódnak bennem.
Nekem akkor van ilyen érzésem, ha úgy érzem, nem bírom elviselni tovább a nehézségeket és/vagy gyűlölöm magam. Akkor szeretném végigvágni a karom vagy a lábam... de nem csinálom végül.
Lehet, hogy nem vagy depressziós, de hidd el, hogy egészséges embernek nincsenek ilyen gondolatai.
Bennem a sok feszültség, szorongás, negatív hozta ki ezeket a gondolatokat. Volt, hogy meg is vágtam magam, de általában máshogy bántottam magam. Fellélegzés volt és imádtam az érzést, hogy valami fáj, ekkor az elviselhetetlen lelki katyvasz könnyebb lett egy ideig. Ugyanakkor hatalmas szégyennel és bűntudattal járt, utáltam hazudni.
Majdnem egy éve járok pszichológushoz, hónapok óta nem bántottam magam. Nem az első terapeuta, akihez elmentem, de az első olyan, aki tud segíteni. Azt javaslom, hogy te is gondolkozz el rajta, hogy felkeresel valakit, mert az önsértésről lejönni nem egyszerű és meg kell tanulnod kezelni a vizsgastresszt és azokat a helyzeteket, amikor érzed a késztetést. Ha kiskorú vagy, akkor a sulipszichológusnál érdemes kezdeni és ő majd továbbirányít, ha kell
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!