Bár nincs rá különösebb okom, mégis meg akarok halni és nem értem, hogy ha olyan fontos az élethez való jog akkor a halálhoz miért nincs jogom? Mért tartja mindenki olyan rossznak?
24 éves vagyok, már a második egyetememre járok (az elsőt abszolváltam). Most biológia szakra járok mellette hátrányos helyzetű gyerekeket mentorálok és egy multinál vagyok asszisztens.
Nagyon sok ember van az életemben, akik szeretnek és szinte bármit megtennének értem (természetesen én is értük). Ezért is vagyok még életben, mert nem lennék képes kitenni őket egy gyermek/testvér/barátnő elvesztésének.
Sok mindent kipróbáltam már, volt több kapcsolatom (a mostani barátommal 4 éve vagyunk együtt) és arra jutottam, hogy nincs kedvem az egészhez.
A legtöbb hasonló jellegű posztnál/kérdésnél, amit találtam a neten jellemzően mindig volt egy központi probléma (siker hiánya, emberi kapcsolatok hiánya stb.), de nálam nincs. Egyszerűen csak fáraszt az egész. Mintha az élet minden egyes elemét, ami pozitív és negatív egy mérlegre helyeznénk és az én mérlegemen a negatív oldal sokkal nehezebbnek bizonyult. Sorolhatnám a rengeteg társadalmi problémát, a károkat, amit a környezetünkben és a körülöttünk lévőknek (más fajok) okozunk, a kapitalizmus rothadó fogaskerekeit...stb.
Bőven találunk negatívumokat az emberi életben. Mégis a többség élni akar, de miért olyan nagy baj ha én nem? Tényleg elfogadhatatlan lenne, ha egy okos, csinos, jó képességekkel rendelkező fiatal lány úgy dönt, hogy véget vet az életének?
Vagy esetleg van ötlete valakinek, hogy hogyan vessek véget a halálvágyamnak?
Elfogadom azokat a kommenteket is, hogy ne hisztizzek, örüljek annak amim van..stb, de sok értelmét nem látom. A tényen, hogy szívesebben lennék halott -ha közben kitörölhetném magam mindenki memóriájából, aki szeret- nem fog változatni.
válasza: válasza:Gondolj bele, hogy mit jelentesz a barátodnak, a gyerekeknek, akikkel foglalkozol, az anyukádnak. Nr arra, hogy milyen rossz lenne nekik, ha elmennél, hanem ahogy mosolyt csalsz az arcukra, amikor meglátnak.
Gondolj arra, hogy a két szuper diplomáddal megválthatod a világot is, mennyi kihívás rejlik majd az életben, ha sikerrel veszed ezt az akadályt!
válasza:Rossz hírem van neked. Sok sok év kutatás, meg személyes tapasztalat alapján azt tudom mondani neked, hogy az ember szellem + test. És a szellem te vagy aki gondolkodsz és tudatában vagy saját magadnak.
És hiába nyírod ki a tested, utána vissza fogsz születni másik testbe, és kezded előlről és annyi lesz csak a különbség, hogy még rosszabb mentális állapotban leszel a következő életedben, mint ebben az életben. Szóval nincs kiút. Nem tudsz igazán meghalni, csak szenvedni tudsz, de azt a végtelenségig. Szóval nem éri meg kinyírni magunkat.
Ez nem egy felelősségteljes hozzáállás.
Fordítsd kifelé a figyelmed, és ki fogsz szabadulni kellő mértékben az elme, meg a múlt lehúzó hatásától. Kirándulj, sétálj és jobban fogod érezni magad és jobban önmagaddá válsz már ennyitől is.
Lehetsz boldog, még ha ez most még nem reális is.
A szándék a teremtő ok.
Ahol van szándék, ott meg lehet találni a kivezető utat, a megoldást és meg lehet valósítani.
válasza:Nem lennél szívesebben halott, a halottak ugyanis nem éreznek semmit. Ezért önbecsapás az öngyilkosság, nem lesz belőle megkönnyebbülés. Különben meg úgyis meghalsz előbb-utóbb, addig csináld, amit élvezel: csoki, szex, játék... stb.
A lelki bajok oka a rossz gondolkodásmód, rá a terápia a megoldás, ha önerőből nem megy.
válasza: válasza:Lehet, hogy nagyon meg akarsz felelni a környezetednek. Mi lenne, ha megpróbálnál te te lenni? Nem gyerek, barát, barátnő, szorgos hangya dolgozó...
Fogd magad és menj el valahova hetekre és hónapokra és fedezd fel, hogy ki vagy és mi a jó neked! Ne legyél benne ebben a mókuskerékben.
válasza:3/6
Egyet értek. Feladattal születünk, te arra pld., hogy adj az embereknek. Persze biztos összetettebb. Ha kiszabadulsz is ebből az életből, folytatni fogod a következőben. Persze azzal most senki nem foglalkozik. Érthető!
Akik szeretnek, számítanak rád. Magadon dolgozz!
Nézd végig az életed kívülről, minden a helyén, jól működik. Benned vannak gondok. Egy szakembert keress fel. Pszichológust. Minden jót neked.
Köszönöm a válaszokat!
Igyekszem ezt a hozzáállást választani, amit többen is írtatok és nem hagyom el magam. A halálvágyam ellenére folytatom az életem és rengeteg jó pillanatot megélek, de mégsem múlik el. Ez az érzés már évek óta jelen van az életemben, néha erősebb, néha akár hetek is eltelnek, hogy ne gondolnék rá, de sosem szűnik meg teljesen.
Tudom, hogy sokat adhatok és folyamatosan törekszem rá, de akkor így kell leélnem az életem? Egy érzéssel, ami gyötör és próbálom figyelmen kívül hagyni amennyire lehet?
A mókuskerékből szívesen kitörnék, de ha pl. arra gondolok, hogy lelépek pár hónapra megismerni a világot akkor rögtön eszembe jut, hogy ez mennyi problémával jár. 1. Akkor megint csak itt kéne hagynom a barátomat, mert ő nem az a típus, aki egy hátizsákkal elindul és felfedez. 2. kéne hozzá csomó pénz és különböző erőforrások 3. minimum egy nyelven való felsőfokú kommunikáció, ami sajnos nincs meg mert valahogy az angol tanulásra sosem volt elég időm-> tehát min. 6 hónap felkészülés ebből a szempontból + ha útközben szeretnék valamilyen munkát vállalni ahhoz is kell 4. egyéb felkészítő tanfolyamok pl.: önvédelem, reálisnak kell lennünk egy 160 cm vékony nő eléggé kiszolgáltatott egyedül a nagyvilágban. Nem vagyok az a típus, aki mindentől fél, de azért ez kétségtelen...
Szóval ismét oda jutok, hogy jó lenne,kedvem is lenne hozzá, de annyi negatív hozadéka lehet + rengeteg energia befektetés és úgy érzem nem éri meg. Inkább csak legyen vége, bár akkor nem tapasztalhatok meg csodálatos dolgokat, de legalább a rosszakat/nehézségeket sem kell.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!