Semmihez de tényleg semmihez nincs se kedvem se energiám,csak feküdni,maxsorozatot nézni meg aludni,válunk afeleségemmel meg neki már van más is.élethez nincs kedvem csak azért írok hogy hátha valakinek vannak tapasztalatai neki ilyenkor mi segített?

Szerintem a pszichiátria még mindig nagyon nagyon fejletlen. Pár évtizeddel ezelőttig kb. fogalmuk sem volt semmiről. Most sincsenek a helyzet magaslatán. Ez, hogy mindenkire rámondjuák, hogy depressziós, ez kétségbeejtő. Akinek meghal a házastársa, aki válik, aki elvesztette a munkáját, akinek lebombázzák a lakását, az inkább szomorú, meggyötört, kétségbeesett. Akár extrém mértékben is.

Nem az én feladatom, hogy megoldjam a "depressziós vagy nem depressziós" problémakört, de amit a 2-es írt, az nagyon nagyon jó.

Én pl. bipoláris vagyok, depressziós szakban és oké, hogy súlyos mentális betegséggel nem tudom a legideálisabban kormányozni az életem (elveszítettem a munkám, a barátaim, nincs pénzem, stb.), de nem ért hirtelen behatás. Én ezt gondolom igazi depressziónak. És ebből következik, hogy nem is tudok magammal mit kezdeni, nem tudok továbblépni.

Akinek hirtelen nehézség akadt az életében, annak ott van a remény, hogy majd előbb-utóbb jobb lesz.

És hát olyan emberek tudnak tovább lépni, akiknek pl. az egész családját kiirtották, stb.

Mit kapsz egyébként? Ugye nem nyugtatót?

Micsodaaaaaaaaa?? Kaptál nyugtatót, antidepit és hangulatstabilizálót? Ez komoly.

Mennyi xanaxot kapsz? Mennyi ideje szeded? Annyit szedsz, amennyi elő van írva? Tudod, hogy nagyon rá lehet kattanni és nagyon nehéz abbahagyni?