Depresszió lehet ez? Súlyos szerintetek?

Leszögezném itt a legeslegelején hogy 2021 december eleje óta járok szakemberhez. Amiről édesanyám is tud. Középiskolás vagyok. (Lány)

És lassan fél éve hogy ez van.

Eleinte nem foglalkoztam vele mert azt éreztem vagyis azt hittem hogy majd elmúlik, meg azt hittem hogy ez csak egy pár napos szomorúság, de nem. Ezt a "szomorúságot" már máshogy látom.

Sokszor azt érzem hogy teher vagyok szinte mindenki számára, mindenért bocsánatot kérek még az olyan dolgokért is amikért idáig soha nem tettem.

Kell a társaság de még sem.. Beszélnék valakivel de nincs kedvem senkivel sem beszélni. Egyre nehezebben köt le az hogyha más az örömeiről beszél.. Egyre nehezebben köt le mondjuk a rajzolás amit kisgyerek korom óta csinálok.. Bele nézek a tükörbe és legszívesebben oda hánynék, csalódtam magamban, elvesztettem a saját magamat. Nem ismerek magamra... Már vágdostam is magam mert sehogy nem tudtam levezetni a bennem lévő haragot,dühh-t, és a stresszt... Mindig faggatnak a gondjaimról de nem akarok magyarázkodni de mégis vágyom arra hogy valakivel megbeszéljem a dolgokat amik bennem vannak. Ürességet érzek a lelkemben semmi mást...

Szerintetek ez depresszió lehet? Ha igen mit tegyek? Mióta szakemberhez járok sokszor érzem hogy megkönnyebűltem a gondjaimtól, de eltelik egy kis idő és ugyan úgy szarúl vagyok lelkileg és konkrétan megszűnni akarok.. Ha nem megszűnni szeretnék akkor csak létezni úgy hogy senki ne tudjon róla..