Miért rontok el minden apró dolgot, ha emberek között vagyok?

Alapból utálok emberek között lenni, olyankor úgy érzem mintha mindenki engem nézne, és csak el akarok tűnni onnan, illetve egyre idegesebb is vagyok általában, és néha már annak a határán vagyok hogy elkezdek üvöltözni meg csapkodni. Ilyenkor amúgy próbálom minél jobban kerülni a feltűnést, de valamiért pont ilyenkor rontom el a legapróbb dolgokat is, a lehető legfeltűnőbb módon. Apám társaságában ez még kellemetlenebb, mert folyamatosan kritizál, és megalázó/lehúzó megjegyzéseket tesz rám, sokszor mások előtt hangosan.

Tegnap például voltunk ruhákat venni, és a boltban a próbafülkéknél tele volt emberekkel, és pont a legvégén volt egy szabad próbafülke. Szóval átverekedtem magam az emberek között, de a végénél a falon egy nagy tükör volt, én pedig annyira zavarban voltam már alapból, hogy azt hittem a tükörre, hogy még folytatódik a sor, és próbáltam kikerülni a saját tükörképem, mert azt hittem egy másik ember jön szembe. Aztán 2 másodperc után esett le, hogy az én vagyok. Hátra néztem, és mindenki engem bámult, mintha fogyatékos lennék. Aztán benéztem a szabad próbafülkébe, de voltak bent ruhák, ezért kijöttem, mert azt hittem valaki még jön vissza oda. Erre apám hangosan mondta hogy "menjél már vissza, majd kihozzák a ruhákat", és hallottam ahogy az egyik nő oda súgja a másiknak, hogy "ez dankórós", aztán bementem a próbafülkébe és majdnem elkezdtem sírni.

Ez csak egy tegnapi példa volt, de szinte minden alkalommal történik egy ilyen megalázó esemény, ha emberek közé megyek, ami még inkább arra ösztönöz, hogy ne tegyem.. :(

A másik, hogy itthon valamiért normális embernek érzem magam, de még akkor is ha kimegyek sportolni, viszont amikor zsúfolt helyre megyek emberek közé, akkor úgy érzem mintha nem lennék egy szinten a többi emberrel, és mintha mindenki jobb lenne nálam. Kinézetben is, viselkedésben is stb.

Miért lehetnek ezek a dolgok?