Mitől van halálvágy néha, feszült helyzetben, máskor pedig nem?

Néha van, hogy óriási problémát okoz intézni a dolgaimat, mindent utálok és "legszívesebben meghalnék" (ki is szokott jönni a számon ha egyedül vagyok a szobában), miközben nyilván nem akarok meghalni, csak a helyzet utálatos. Egy csomó energiám elmegy erre, sokszor meg is bénulok cselekvés közben/helyett.

Most például van egy olyan egészégügyi problémám, aminek nem találják az okát. Rühellem, hogy szenvedek, senki nem segít és még a tetejébe megbélyegeznek (biztos csak beképzeli), miközben vannak gyulladásra utaló jelek pl. 13-as a CRP, "álpozitiv" szerológia stb. Ennél cudarabb, magányosabb érzés nincs. Eddig tudtam kezelni nagyjából, de mostmár eljutottam abba az állapotba hogy halálvágyam van, pedig kevésbé fáj mint korábban. Miért nem tudom már olyan jól kezelni? Amíg igazán fájt, mindig reménykedtem hogy elmúlik. Most meg nem tudom, mit gondoljak.

De percenként ki kell javítanom magam, hogy "nem, nem szeretnék meghalni, csak most ez nehéz".