Mit csinál az ember, mikor fáj a féltékenység, az elvesztés?

Azt el szeretném mondani, hogy a magyar nyelvet tanultam, de nincs kivel beszéljek, úgyhogy nem fogalmazok, és írok helyesen. Három évvel ezelőtt, a munkahelyemen megismertem egy lányt (én is lány vagyok, most 23 éves). Lassan-lassan, különleges személy lett számomra. Megmutatta milyen az az érzés, mikor valaki szeret, valaki vigyáz rád! Én megszerettem, hogy ő szeret ( pótolta a szülői szeretete is) és lassacskán belé szerettem. Nagyon megszerettem őt! Ő egy fiús, focista lány. Idővel elmondtam neki. O azt mondta, hogy o nem érez így, neki nem jönnek be a lányok(eddig nekem sem) . Úgyhogy csak barátnők maradtunk, de az idő nagy részét együtt töltöttük. Együtt dolgozunk, hétvégét együtt, munka után együtt, szabadság, együtt, egy kenyérért sem mentem el nélküle. Nem voltunk kapcsolatban, de azért mindig együtt. Nekem nem volt igazán szükségem a testi kapcsolatra, így is olyan volt mint egy kapcsolat, olyan volt mintha az enyém lenne. Ma elmondta hogy beszél valakivel, és ez nekem most nagyon fáj. Itt van mellettem, és más üzenetére mosolyog, ezentúl más fülét harapgálja, és ezentúl mást szeret! És én igazából buktam. Elvesztettem mindent amit o adott, teljesen magamba maradtam, lehet igazából ez fáj jobban! O volt nekem szülő, barát és kapcsolat. És ami még nehéz, hogy nem tudok örülni neki, nem tudok mosolyogni neki, sőt, ordítani tudnák a fájdalomtól, de nem lehet, úgyhogy 2-3 könny bulik ki a szemekből, remélve hogy nem veszi észre o sem, és a többi munkás sem. Igazából, csak muszály volt kimeséljem ezt magamból, mert rajta kívül, semmim sincs, és valószínűleg, ezentúl o sem lessz …