Szociális fóbiások vagy elkerülő személyiségzavarosok,hogy élitek meg a betegséget ?

Egyébként ha belegondolok simán lehet hogy nem fóbias vagyok hanem csak egyedül érzem jó magam. Idegesítenek az emberek.

Sokkal jobb társaság egy könyv vagy egy kutya. Azoktól nincs fóbiám.

1-es vagyok

Nekem majdnen teljesen elmúlt terápiától és gyógyszertől.

Ez így még csírájában egész jól fejleszthető. A gond ott van már, amit 8-as is írt, én is így élem meg néha sajnos, mikor már fizikai rosszullétekkel jár ez. Kimész az utcára és szédülsz, pánikolsz, kalapál a szíved stb. na ez tényleg durván megkeseríti a mindennapokat.

Nekem az jött be, hogy ki kell kerülni a komfortzónából. Ha kerülsz bizonyos szitukat, sosem lesz jobb. Apránként kezdtem anno, nem kértem már páromat, hogy kísérjen el erre-arra. Mindig nálam van a telefonom, biztonság érzetet nyújt. Az is segít, ha belegondolok, hogy a kutyát nem érdekli, hogy mi van rajtam, mit csinálok, hogy nézek ki. Mindenki saját magával van elfoglalva. Ha bármi gond lenne, rosszul lennék, vagy valami, nem vagyok egyedül, ott vannak az emberek, ők is ugyanolyan emberek, mint te meg én, nem érhet baj. Plusz abba kell belegondolni, hogy ez csak a fejedben van. Ezek nem valós tünetek, az agyad produkálja. Körül kell nézni, "most mitől is félek..? Valami kerget? Veszélyben vagyok?" Rájössz, hogy nem, csak az agyad "szivat" téged. Mindfullnes nagyon jó erre pl, nézz utána, az is ezen alapszik. De mondom, én ezt inkább azokra írom, ami már tüneti gondokat okoz.

Ami neked van, az még nem biztos, fóbia. Lehet önbizalomhiány, félénkség, ehhez fejlesztened kell magad, kiismerned magat és rájönni, hogy valójában senki se több nálad, hogy így kéne érezd magad. Sportolás is nagyon sokat segít önbizalomban, vagy ha olyat csinálsz, amiben tehetséges vagy.

Remélem ezek segítenek valamit.