C-PTSD-s tagokkal szeretnék beszélni. Milyen kezelési tapasztalatotok van?

Mindenkinek ilyenek a traumái és mindenkin a pszichoterápiás önismereti feldolgozás segít. Nem értem, hogy gyógyszer hogyan segítene a múlt traumáin. Például mit csinál a gyógyszer a szülésemmel? Visszapörgeti az idő kerekét és nem erőszakolják ki belőlem a gyereket indokolatlanul a kórházban? Észreveszik majd, hogy elvérzek? Nem rúgnak aztán ki félhulla állapotban? Nem lesz szétcseszve az intim részem évekig? Ezen ugyan mit változtat a gyógyszer??? Nekem ez már az önismereti munka által sokat gyógyult, de még mindig nagyon-nagyon fájó emlék.

Szintén C-PTSD-m van. 1 éve világosodott meg a fejemben, hogy 21 éve ez mérgezi az életem. Flashbackjeim vannak, sőt... A szorongás fizikailag szó szerint lebénított. Antidepresszánst + szorongáscsökkentőt szedek, de terápia terén nem tudom merre induljak el. Van valami tanácsotok? Esetleg ti hova jártok? Mit érdemes megpróbálni?

A terápia önmagában is jó, de a flashback olyan intenzív, hogy az ember úgy érzi elpusztul, nem tudsz létezni. Nyilván nem lehet folyamatosan feküdni, vagy bőgni vagy dühöngeni, amikor önálló életre kel a fájdalom. Ezt hivatott enyhíteni a gyógyszeres kezelés. Egy minimális, nem olyan tompítás, hogy otthon ülsz és csak nézel ki a fejedből. Azt gondolom mindenki úgy gyógyul, ami neki elviselhető. Sajnos az ember hamar megtanulja a nagy feszültség hatására, hogy hogy nyugtassa meg magát. Így nem ritka egy kezeletlen C-ptsd miatt alkohol/drog használat vagy valamilyen önbántalmazás vagdosás, anorexia, bulémia, izolácó, evés, dohányzás, alkohol, drog stb.

Az izolációt hogy érted?

8# úgy, hogy saját magad kerülöd az embereket, helyeket vagy a rossz érzést okozó helyzeteket. Ez egy elkerülő viselkedés, egy amolyan önvédelemi mechanizmus, nyilván senki nem akar szenvedni és emlékezni a traumára és ahogy a tested a lelked felismeri a traumára hasonlító képet, hangot, illatot..helyet, helyzetet attól a fájdalomtól meg akar védeni. Tehát saját magadat kezded egyre szűkebbre venni a komfortzónádat. Minnél több a trauma annál félelmetesebb a világ.