Miért van nekem szükségem ideálfigurákra? Hogy hagyjam végre abba?

Még mindig úgy működöm mint egy tini pedig 25 vagyok.

Egy híres emberre vagy tehetségre rákattanok, és neki akarok "megfelelni", elképzelem, hogy kiszúr a tömegből, megtetszem neki, vagy legalábbis valamiben kitűnök neki, felfedez vagy nem is tudom...

Pedig ezek nem rám vallanak, nagyon visszahúzódó vagyok lámpalázas nem szeretek feltűnést kelteni sehogyan se, utálom, ha rám figyelnek.

Mégis mindig arról képzelődök, hogy annak az 1 embernek kitűnök. Hiába tudom, hogy ilyenre az esélyem teljesen nulla, és valószínűleg ismerve magamat azt a szituációt nem is élvezném egyáltalán. Azt is tudom, hogy ez csak egy fejemben kitömött kép, a valóságban nem tudhatom milyen igazából az xy nevű filmszínész, csak én töltöm ki a lyukakat. Mégis...

Korszakaim vannak ebben. 1-2-3 év után találok valaki más embert akire jobban rákattanok mint az előzőre, csak akkor tudom az előzőt elhagyni.

Nem bírok leszokni róla, és az egész életemet megkeseríti. :(

Egyszer pszichológussal érintettük a témát, nem mentünk jobban bele, annyira jutottunk, hogy keresek valakit akit alkalmasnak látok arra hogy szeressen. Hat nem tudom...Ezzel még mindig nem tudok mit csinálni, őszintén, szerintem nem is lehet.

Honnan ered ez vagy mi ez? Mit tudok csinálni?