Miért igénylem ennyire a figyelmet? Mi a baj velem?

Főleg párkapcsolatban jön elő ez a probléma. De vannak helyzetek, mikor a barátságoknál is. Még egy barátommal sem költöztem össze, hanem átjárogattunk egymáshoz (általában hétköznap este 1x, illetve hétvégén 1-1.5 napot töltöttünk együtt), viszont én ezekben az idősávokban szeretem, ha egymással foglalkozunk. Tudom, ez picit ilyen kisajátítás vagy mi, de nekem rosszul esik, ha hétvégén vagy egy-másfél napunk, és pl a pasim leül meccset nézni, vagy F1-t. Igyekszem megérteni, támogatni, nem beszólni, de néha nem tudom visszafogni magam és akkor beszólok és megsértődöm. Ilyenkor jönnek a veszekedések... igyekeznék több teret adni, nem hisztizni, de nekem elég rosszul esik ez, és tudom, hogy bennem van a hiba. Exemmel pont ugyanezért szakítottunk, csak nála a munka-kérdés volt ilyen (vállalkozó volt), hogy hétvégén is dolgoznia kellett, ha hívta ügyfél, én pedig megsértődtem, hogy nem velem foglalkozik. Jelenlegi kapcsolatomban is hasonló okok miatt felmerült a szakítás gondolata néha.. nem szeretem, hogy ilyen vagyok, mindig megfogadom, hogy változom, másképp állok hozzá, de ideig-óráig tart csak, és ez rossz. Barátomnak, nekem sem jó.

Barátnőkkel is néha van feszkó, mert azt érzem, hogyha én nem keresném őket, akkor ők sem túlzottan keresnének engem. Pedig elvileg jó barátnők vagyunk.. legalábbis ezt éreztetik velem, amikor éppen találkozunk, vagy én rájuk írok. Úgy érzem, sok vagyok az embereknek, vagy nem is tudom... én ezt arra vezetem vissza, hogy általánosságban jobban igénylem a figyelmet, mint mások... viszont ez nem jó. :( Dolgozom, eljárok edzeni is, szakdogát is írok mellette, tehát lekötöm magam, mégsem enyhül ez a dolog és kínoz.. mintha állandóan magányosnak érezném magam..

24L