Miért érzem úgy mintha az egész élet csak álom lenne?

És néha "ráeszmélek" a valóságra. Nagyon rossz ez, az ismerőseim mind azt hiszik megbolondultam vagy drogozok, annyira furán beszélek, mint álomban ahogy szoktam. Olyan hogy semmi nem hat rám vagy nem tudom, mintha semmi nem számítana. Pl. történik valami baj én meg olyan lazán hozzáfűzök valamit, megesik hogy nevetek is és annyi, nem reagálom le jól a helyzeteket, mintha be lennék tépve. Depressziósnak is érzem magam néha de ez a legkevesebb, vicces ami történik velem, de mégis ijesztő.. Állandóan folyamatosan úgy érzem mintha álmodnék éppen és nagyon ritkán "térek vissza a valóságba" de akkor sem teljesen. Én eddig letudtam ezt depressziónak de még csak depisnek sem érzem magam általában, egyszerűen csak mintha kívülálló lennék, nagyon érdekes és élvezem is ezt a dolgot. Nem akarok "felébredni" de kellene hogy ne nézzenek mások őrültnek. Első alkalommal amikor ilyen történt nagyon megijedtem, pánikoltam, mára már annyira megszoktam hogy nem is veszem észre hogy jelen van ez a dolog, de amikor rájövök hogy valami nem oké velem akkor jövök rá hogy ja még mindig ez, nem múlt el de már nem feltűnő. Minek éljem meg a valóságot ha ezt is tehetem? :)) de nem jó.. mégis vissza szeretnék térni a való életbe.. na de hogyan?