Autistaként hogyan érdemes maszkolni az elfogadásért?

Ezt nem lehet csak úgy elmagyarázni. Figyeld meg, hogy csinálják mások. Ha egy számítógépet neg lehet tanítani csevegni, akkor neked us menni fog, csak ki dog fárasztani.

Én nőként nagyon sokáig maszkoltam, ezért csak felnőttként derült ki rólam, hogy autista vagyok. Sajnos a maszkolás nem biztos, hogy jó megoldás, én vigyáznék vele. Nekem épp az okozta a gondot, hogy egészen a húszas éveim közepéig kiválóan maszkoltam, és ennek egy brutál kiégés lett a következménye, mert ez minden energiámat felemésztette. Ekkor kerültem szakemberhez, ahol megállapították nálam az autizmust. Azóta csak olyankor és úgy maszkolok, ha feltétlenül szükséges (pl.idegenek között, utazáskor), de inkább azt az utat választom, hogy a közösségekben, ahova tartozom (munkahelyen, gyerekeim óvodájában, iskolájában a szülőknek/tanároknak, baráti társaságban) elmondom, hogy autista vagyok, elfogadnak és nem kell álcáznom magam. Nem ismerem a zsidó közösségek vagy más vallási közösségek belső szabályait, de úgy gondolom, egy vallási csoportban a mások elfogadása alap, nem hiszem, hogy az autizmusod itt hátrány lenne. Gondolj csak bele, ez kb.ugyanolyan, mintha egy gyengénlátónak vagy egy kerekesszékesnek tanácsolná valaki, hogy ne látsszon annak, ami. A helyedben eleve úgy mennék oda, hogy elmondanám pár embernek, így nem érné őket váratlanul, ha szokatlan pl.a reakciód egy helyzetben, vagy hogy nem megy a small talk (ezzel egyébként én sem boldogultam soha).