Mennyire normális ha időnként nem tudom elkülöníteni az álmokat a valóságtól?

Velem is volt már ilyen párszor, 10-en éves koromig meg voltam győződve róla hogy egyszer anyám levágta az ujjamat majdnem teljesen és csak azért maradt meg mert bekötöttem.. évek kellettek hozzá hogy rájöjjek hogy ez csak egy álom volt és ilyen nem lehet...

Szerintem normláis addig amíg rájössz utólag hogy nem valóság

#3, igen, nyilván két perc alatt megkérdezted négy ismerősödet, akik értelmezték a kérdést és egyből válaszoltak is.

(Nem #2 vagyok)

Azért ez nem pszichiátriai eset, de alapvetően nem kéne megtörténnie. Próbálj meg egy alvási rutin kialakítani, készülj fel arra, hogy álmodni fogsz. Reggel ébredés után ne nyisd ki egyből a szemed, hanem gondold át az álmaid.

Ez segít elkülönítenk az álmokat a valóságtól. (#4, pont ez a gond, a kérdező már keveri a valóságot az álmokkal.)

Viszont alapvetően a okokat kéne megkeresni. Tudatosan álmodsz? Sokat stresszelsz? Eleget alszol, nem vagy fáradt? Mennyire egyhangúak, monotonok a napjaid? Vannak mély kapcsolataid, köztük olyan emberek akikkel naponta találkozol? Van valamilyen pszichés problémád?

Nem kell mindegyik kérdésre válaszolnod, ha kényelmetlen, a legtöbbnél egyébként is le tudod szűrni, hogy okozhatja-e a fentieket.

Alapvetően ez egy olyan dolog, ami néha előfordulhat, de ha gyakori és egyáltalán nem tudod megkülönböztetni a valóságtól, annak valamilyen oka van. Nem feltétlenül rossz, de van.

Teljesen. Én is szoktam ilyet. Állmomban akarata ellenére kivertem egy mesefigura farkát, viszont olyan volt mintha ébren lettem volna. Most nem tudom, hogy állmodtam, vagy ütögettem a párnát.

Mondjuk ha ütögettem volna, lehet felébreszt valaki, hogy mibajom. :)