Édesanyám mindig kevesebbre tart,mint két testvéremet. O azt mondja nem,de én mindig ezt érzem.Lehet ettől megfelelő kenyszerem,szorongásom,és stb?többi lent.

Én vagyok a legfiatalabb a családban.

Van egy nővérem és egy bátyám.

Leginkább nővéremet szokta dicsérni.

Tudja jól,hogy anorexiás voltam,veszélyes állapotban.

Önmagamtol szedtem össze magam,nem segített senki.34kilosra fogytam és borzasztó volt.

Össze szedtem magam,aztán bulimias lettem.

Anya mindig azzal jött noveremnek amikor haza látogatott hogy jaj de vékony vagy kislányom,jaj főztem neked.

Nekem sose foz.

Bátyám 35 évesen eltartja,fent tart neki egy albérletet úgy,hogy nagyon átlag alatt keres,és mellette több műszakot vállal azért,mert bátyám skrizofren és nem képes szedni a gyógyszer,nem képes nyitni a világra.

Volt egy pár trauma az életemben amik miatt panikbeteg is lettem,és ocds.

Emellé túl érzékeny vagyok,és az eveszavar mindig meg van,amikor otthon vagyok.

Rossz,mérgező kapcsolatokba futok állandóan,amik csak leépítenek mindezt azért,mert nem bírok otthon lenni.

Félek a maganytol

Hogy bántanak.

Senki nem érti az eveszavaros részét se a dolgoknak.

16 éves korom óta dolgozok,meg úgy is dolgoztam,hogy panikolva mentem be a munkahelyre,vagy úgy,hogy bántottak lelkileg állandóan mert én mindig az a személy.voltam,aki bár borzasztó önbizalom hiányos elfedte azzal,hogy magabiztosnak tűnt,és őszinte vagyok,ami sok embernek nem tetszett.

Felmerem vállalni a véleményem és nem tudnak elnyomni.

Próbálok erős lenni,és valahol az is vagyok,csak nem értem hogy édes anyám miért értékel le ennyire.

Kijöttem külföldre dolgozni,egyből mondta egy hét és vissza jövök.Ennek ellenére 4 hónapja itt vagyok.

Tudom,hogy szeret,de annyira rosszul mutatja ki.

22 éves vagyok egyébként,lány.