Hiányzik az életemből a szocializáció,hogyan legyek így is boldog?

Mi lenne ha nem a hiányra fókuszálnál (tudom nehéz),sokkal inkább azokra a pillanatnyi örömökre.Hiány mindig van és lesz(ha elmúlik jön másik) ne ezen rágódj, mert akkor sosem lehetsz boldog. Szerintem nem a hiány a kérdés hanem hogy mennyire függsz tőle.

Amiket írtam viszonylag átlagosabb élethelyzetre értendő nyilván nem tudom a te pontos helyzetedet.

"Nem tehetem meg, hogy boldog legyek" mi a nyomós ok?

Nem tehetem meg, hogy boldog legyek - de megteheted. Ez a mondat arrol szol, hogy bunteted magad ezzel az erzessel, ami a korulmenyektol teljesen fuggetlen. Ertem ez alatt, hogy kenyszerpalyan mozogva is lehetnek pillanatnyi oromok, hajlektalan, muszaj-prosti, bortonben lako is tud pillanatnyi oromoket erezni.

Nekem szocfobiam van, meg agora is. Elfogadtam, hogy szorongok bizonyos helyzetekben, es kerestem mas oromforrast ami nekem a zenehallgatas vagy el tudok merulni egy-egy temaban a neten, ami erdekel. Kinek mi. Van, aki festmenyeket bamul, van, aki a termeszetet, es van, aki a sajat teste jelzeseire fokuszal-es milyen jol teszi. Mikor, milyen erzesektol megy fel vagy le a pulzusom, erzem-e, ahogy kozlekedik bennem a vérem, stb. A boldogsag szerintem-ha visszagondolsz az elozo eveidre- akkor pillanatokat, szituaciokat, mulo erzeseket jelent. Ilyeneket keresek en magam is es neked is ezt javaslom. Ha visszaemlekszel, mikor voltak boldog pillanataid, akkor be tudod azonositani, kb hol keresgeld, ha szocialis elet perpill nem jatszik.