Miért vagyok irigy? Hogyan változtathatnám ezt meg?

Szerintem az, hogy ezt a kérdést föltetted, ráadásul nem is csak magadban, nem is csak magadnak, hanem még ki is írtad ide, azzal már megtetted az első lépést a változás felé!

Sőt, ráadásul még a változási szándékodról is írsz, az már a második, már ha el is köteleződtél már a változás mellett!

A változáshoz már csak a harmadik és egyben utolsó, ugyanakkor leghosszabb lépés van hátra: a tanulás folyamata, amikor te már más akarsz lenni, mint aki most vagy, irigyből nem irigy akarsz lenni, és ahogy az éppen járni tanuló kisgyerek is gyakran elesik, úgy te is még újra és újra irigységen fogod kapni magad, ám legyél megértő és szerető és elfogadó magaddal, a hibázásoddal, ahogy egy anya sem haraggal vagy csalódással nézi az eleső gyerekét, ahogy járni tanul!

Amúgy teljesen természetesek a reakcióid az általad leírt helyzetekben, én értelek! Próbálj több szeretetet és kevesebb egót érezni a testvéred és a barátnőd iránt!

Eszembe jutott egy példázat, amely rám iszonyat hatással volt, amikor hozzád hasonló helyzetben voltam: ha a világ minden embere egy hatalmas nagy körben állna és mindenki képes lenne arra, hogy a problémáit kövekké alakítsa át méretük szerint, azaz a nagy problémákat sziklává, a kicsiket kavicsokká, aszerint, ahogy mindenki szubjektív módon érzi a saját problémáit és ezeket a köveket mindenki maga elé pakolná úgy, hogy mindenki lássa, akkor mindenki a saját köveit, problémáit akarná vissza.

Ez a példamese rám akkora hatással volt, amikor olvastam, hogy megfogadtam, hogy ha találok egy lukas kavicsot egyszer, akkor a nyakamba is kötöm emlékeztetőnek, hogy mindenkinek a saját problémáival kell megküzdenie, mert míg te mondjuk irigyled a tesódat a szerinted csodás párkapcsolata miatt, nem tudhatod, hogy milyen problémái vannak vele vagy a barátnődet irigyled az ő alakuló kapcsolata miatt, talán róla sem tudsz mindent, tehát ne irigyelj senkit, mert nem más tán épp pont arra vágyik, ami neked van, pl. az egyedüllétre...