Hogyan szeressem meg magam ha nincs mellettem senki?

Ha antidepresszánsokat szedsz, valószínűleg jársz pszichiáterhez is, hiszen ő írhat fel gyógyszereket. Intenzív pszichoterápiában gondolkodtál már? Érdemes lehet feltárni például a gyerekkorod, szülői háttér, traumatikus élményeket felderíteni, ha voltak és megannyi kérdőjel, amit nem írsz le, hogy tudják az okokat... Ha nem nyílsz meg szakembernek, esetlegesen hipnoterápia vagy kezdetlegesen az önsegítő könyveket tudnám ajánlani.

Igazából mindenkinek más válik be, mindenki keresi önmagát és nagyon nehéz téma megtalálni a saját érdeklődésünket, majd ehhez igazítva próbálni olyan embereket keresni, akikkel van közös érdeklődési kör és ebből barátság alakulhat ki. Ez lenne mindennek az alapja.

Keress minél több olyan dolgot, amit élvezel vagy úgy gondolod, hogy élveznél és próbáld ki.

Az önelfogadás ugyan fontos dolog, mert ha boldogtalan vagy, azt közvetíted mások felé is. Aki boldog az azért nem keresi a társaságod, mert lehúznád, aki pedig nem az, abban a személyben ezt az oldalt erősíted tovább. Gondolj vissza az eddigi kapcsolataidra, hogy hogyan érezted magad velük. Milyen ingereket kaptál tőlük, megélted-e az érzéseidet vagy sem.

Nagyon sokan érzik elveszettnek magukat a világban és mindenki a saját tempójában képes elérni a céljait, rátalálni a megfelelő emberekre, környezetre és önmagára.

Én is gyakran érzem a kilátástalanságot, mert egyszerűen olyan balszerencsés helyzetekbe kerülök, ami már-már abszurd tragikomédia és soha nem volt mellettem senki, aki támaszt nyújtott volna. Ezekből a negatív élményekből is lehet, sőt kell is erőt meríteni és inspirálni fognak téged a jövőben.

A gyógyszeres kezelést mindenesetre én hanyagolnám, mert az csak elnyomja a tüneteket, de megszüntetni nem igen fogja, csak szerfüggő leszel tőle és egyre mélyebbre fogsz süllyedni. Ezt megint csak Te érzed, a lelki állapotod nem ismerem, szakember tudja eldönteni, hogy mi a jó neked. Nem jó dolog, ha gyógyszerekkel tömnek, mert az a "szakember" nem foglalkozik veled azon kívül, hogy felír valami sz*rt, mert valamit írni kell, hogy látszata legyen a dolgoknak, mert az egészségügy futószalag módjára működik és dobálja ki az embereket. Ilyen tekintetben magánrendeléseket keresnék, ha anyagilag ez megoldható.

Mindenesetre kitartást kívánok és próbálj meg kicsit kikapcsolódni, hogy a gondolataid ne folyamatosan ezen pörögjenek, mert az nagyon hamar fel fog emészteni belülről.

#3

Ha negatív visszacsatolást kap, nos attól még nem biztos, hogy vele van a baj, de ezt az érzést mélyíti el benne. Ezért is kellene önmagát elfogadnia valahogyan. Nem mindenki fogja elfogadni az ő személyét, de ez nem is baj, csak a saját közegét kell megtalálnia úgy, hogy önmagát adja. Ha megjátszik egy szerepet és emiatt kedvelné, nos az sem megoldás, csak átmenetileg.

Azért javasoltam, hogy azt keresse azt, ami őt érdekli, mert ekkor már látja azokat az embereket, akikkel lenne közös érdeklődési kör. Élményeket is gyűjtene és ha találkozik egy másfajta közeggel, más emberekkel akkor már az sem fog számítani. Tud majd miről mesélni, mert van pozitív élménye, amiből erőt és önbizalmat tud meríteni. Ettől ő már sokkal érdekesebb személy lesz.

Ha valaki beáll egy csoportba és nem mer egyéniség lenni, csak a birkák között lesz a sokadik az szerintem sokkal ártalmasabb, mint kilógni és merni önmagunkat adni. Ha megosztó személyiség valaki, mert sokan utálják a sem feltétlenül rossz dolog. Azt kellene kikapcsolni benne, hogy ez még érdekelje és adjon mások véleményére... A legfőbb probléma az, hogy mások határozzák meg őt és nem ő önmagát.

Nulla önértékeléssel rendelkezik, mert másoktól vár megerősítést mindenre amit csinál. Vágyik a szeretetre, kissé irányítani kell, elnyomják őt. Mások érzik, hogy ezt vele meg is lehet tenni, ami nagyon nincs rendjén.

Ha jól gondolom ez a problémája, amit próbált megfogalmazni.

A kérdező olyan háttérrel rendelkezik, ahol a család, mint egység nem létezett. A szülei már meghaltak, egyéb rokonaival valamilyen ok folytán nem tartja a kapcsolatot (lehetett családi előzménye, amit akár ő láthatott és rosszul dolgozta fel). Ez az egész folyamat rosszul adaptálódott benne, mert azt hiszi, hogy ez az ő hibája. Ezért nem feltétlenül ő a bűnbak, de a pontos hátterét nem ismerhetjük.

Azt azért jó lenne tudni, hogy a barátaival például miért szakadt meg a kapcsolat, mert az is egy jó kiindulási pont lehetne. Esetleg felidézni, hogy velük hol és hogyan, mikor ismerkedett össze. Mi volt az elhidegülés oka (ha nem tudja kérdezzen rá), mert ha nem is végződik pozitívan, akkor is tanul belőle, hogy mit csináljon másképp a jövőben.

A kérdezőtől azért megkérdezem, hogy mivel nem vagy pontosan kibékülve? Önmagaddal? Külsőd zavar? Belső értékeid? Mikor kezdted el így érezni magad? Mivel töltöd egy átlagos napod, vagy akár hétvégéd? Tanulsz, vagy dolgozol?

Ha ezekre válaszolsz, könnyebb lenne a válaszolók dolga...