Van erre valami pszichológiai magyarázat?

A férjemnek van egy fura defektje. Asztalos és kőműves a szakmája, nagyon szépen és precízen dolgozik, itthon is mindent ő csinál meg. Csak az a baj, hogy itthon soha nem fejez be semmit. Felújítottuk a szobánkat, az ágy fölé tervezett polcot kihagyta. Megcsinálta a fürdőszobát, a zuhanyzót nem fejezte be. Tavaly konyhát újítottuk, nagyon szép lett, de az élvédőket nem tette fel a szekréknyre. Mindig az utolsó lépés, egyetlen apró dolog. Ha felhozom neki, felcsattan, hogy nincs ideje, de ha azt mondom, hogy befejezem olyan, mintha megkönnyebbülne. Nem értem, miért jobb érzés azt mondania mindenre, hogy még nincs kész.