Van még esélyem arra, hogy élvezni tudjam az életet?

Tudom, hogy borzasztó gáz lesz, amit írok, de csak akkor tudom meg, hogy van-e még kiút, ha őszintén írok.

Nem tudom elfogadni azt, hogy dolgozni kell, úgy érzem az egész élet a munkáról szól. Nem dolgozok többet heti 40 órànál és a munkahelyem is jó, a kollégákkal is jól kijövök. De mégis kimerült vagyok. Nem akkor alszok, amikor a szervezetemnek jólesne, nem akkor kelek fel, a munkához kell igazítani. Mentàlisan is kikészít a tudat, hogy úgy érzem kb ott kell leélnem az egész életem. Állandóan rosszul vagyok. Szédelgek, hányingerem van, nem jó a gyomrom, van egy érzés, amit munkanapokon érzek és semmihez nem tudom hasonlítani, csak, hogy borzalmas. Újabban rendszeresen tobb napig tartó migréneim vannak, ami van, hogy hányásig fajul. Rengeteget alszok, állandóan fáradtnak érzem magam és 16-18 órákat képes vagyok aludni, sokszor hazajovok és a következő műszakig csak alszok, még utána is alig bírok felkelni és pár óra múlva már megint csak aludni akarok, sokszor a rossz közérzet miatt, mert nem akarom azt érezni. Voltam mindenféle kivizsgáláson, nem találtak semmit, illetve azt tapasztaltam, hogy amikor szabadságon voltam akkor pár nap után kezdtem helyrejonni, magamtól azonos időben feküdtem, keltem, amikor nekem jólesett és 7-8 óra alvás bőven elég volt, a közérzetem is sokkal jobb volt. De aztán vége lett a szabinak és minden ugyanúgy folytatódott. Párkapcsolatot, családot nem szeretnék, mert tudom, hogy nincs energiám rá. Kolléganők sokszor mondják, hogy “majd megtudod, ha gyereked lesz”, meg hogy “milyen jó neked, te egyedül vagy neked könnyű”és panaszkodnak, hogy alig alszanak, mennyi probléma van, mikor mi, attól függ milyen korban van a gyerek. Én nem akarom megtudni…nem kötelező vállalni én tudom, hogy nekem nem lenne türelmem és energiám, és valahogy annak se látom èrtelmét, hogy beadom oviba, bolcsibe, anya vagy apa mindig dolgozik, alig tud együtt lenni az egész család. De ahogy írtam sajnos semmi más se motivál az életben, például, hogy utazzak vagy szórakozzak, mert ahhoz is fáradtnak érzem magam. Tudom, hogy saját magam csinálom ki teljesen. Régebben még eljártam ide-oda, de már teljesen érdektelen lettem minden és mindenki felé. Jártam pszichológushoz egy fél évig heti rendszerességgel, aki azt mondta, hogy tarsasagi eletet kell élnem, sportolni, kimozdulni. És tudom, hogy nekem kell tennem azért hogy jobb legyen, de mikor lesz az amikor úgy megyek, hogy nem megerőltetem magam, hanem tényleg jól érzem magam?

Járt már valaki hasonló cipőben akinek mégis pozitiv irányba alakult az élete?

Bármilyen tanácsot és meglátást szívesen fogadok. Köszönöm! 25/L