Tudna olyan dolog történni az életedben hogy már semmit
sem néznél és öngyilkos lennél? Ha igen, mi az?
Figyelt kérdés
nekem talán az lenne az egyedüli ilyen ok ha meghalna a párom. 10 éve velem van, ő az egyedüli kiút a toxikus környezetemből, egyedüli szerzett kapcsolat.. ha ez megtörténne akkor szerintem annyira szarnék már bele minden létező dologba és akkora szenvedés lenne minden percem hogy tuti megtenném vagy elfogynék mert enni sem tudnék többet.
de én mindenképp meg fogom majd 1x tenni ha a szüleim nem lesznek már, ezáltal nem fognak tönkremenni abban hogy megélik az egyszer gyerekük halálát. a szüleimet nem szeretem annyira, inkább csak valami beteg megfelelési kényszert érzek feléjük .
Nézd, én más környezetből jövök nyilván, de nem lennék öngyilkos sosem. Egyszer, fiatalon már majdnem meghaltam, az az élmény elég volt ahhoz, hogy nagyon tudjam becsülni az életemet. Ha már megkaptad, ne dobd el magadtól! Visszacsinálni már nem lehet majd, sajnos!
2023. okt. 31. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 A kérdező kommentje:
Jó, csak amit fent említettem akkor nekem akkora kín lenne az élet meg a mindennapok hogy sokkal jobb lenne a semmi is. De biztos nem fog megtörténni.
Amúgy napi szinten játszom a gondolattal de nem tudnám még megtenni.
2023. okt. 31. 10:52
4/12 anonim válasza:
Az nagyon nem jó, ha egy embertől teszed függővé ennyire magad. Segítség kéne neked, hogy fel tudd dolgozni, amik történtek veled.
2023. okt. 31. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
Mondjuk, ha tényleges életfogytiglanra ítélnének jogerősen.
Vagyok 26 éves, az azt jelenti, hogy legeslegjobb esetben 66 évesen kiengedhetne egy kegyelmi bizottság, de addig is szigorú napirend, kb csak az őrökkel kapcsolattartás, egész nap egy cellában stb
Inkább a halál akkor :D
2023. okt. 31. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Ha valaki - főleg olyan, akit szeretek - miattam halna meg. Azt nem bírnám sokáig, mennék utána.
2023. okt. 31. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Igen, jelenleg úgy érzem, hogy nem bírok, nem akarok és nincs is értelme tovább élnem. Csak az tart vissza, hogy félek az öngyilkosságtól, mégis mi van ha nem sikerül? Engem valóban nem hiányolna senki, mert nem is szeret senki. A szüleim pokollá tették a gyerekkoromat. Bántalmaztak fizikailag és verbálisan. Nincsenek barátaim, nem jövök ki jól senkivel,pedig én nagyon igyekszem nem bántani senkit. Újra és újra bántalmazó, mérgező kapcsolatokban kötöttem ki. Mindig kikecmeregtem, reménykedtem a szép életben. Sosem adtam fel akármi is jött. Egyedül költöztem külföldre 22 évesen semennyi pénzzel, minden nélkül. A pokol bugyraiból küzdöttem fel magam 4 éven át. És mi történt? Hát nem találjátok ki? Jött egy ùjabb kapcsolat, ahol most 2 év után nyílt fel a szemem, hogy egy nárcisztikus mellett voltam. Neki adtam minden szeretetemet, összeköltöztünk, családot terveztünk. És ez mind, ami történik velem annak a hozadéka amit a drága szüleim műveltek velem. Ez az én "hozományom" tőlük. Nem hiszek már a változásban, elég volt! Egyszerűen elég. Nem akarok már élni..
nov. 10. 17:04
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Jelenleg egy olyan rossz élethelyzetben vagyok, amibe saját magam miatt kerültem, így most pengeélen táncolok, hogy megtegyem-e vagy sem. Még van egy ember, aki miatt tartom magam, de ha ő se lesz, akkor 100 százalék, hogy meg fogom tenni. Egyébként tipikus önsorsrontó vagyok, hibát hibára halmozok és minden egyre rosszabb. Magányos is vagyok, ezt is magamnak köszönhetem. Több betegségem is van, amik még jobban hátráltatnak. Ez így kezd sok lenni, nem tudom meddig bírom.
nov. 10. 18:50
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Kedves 8!
Esetleg lehet, hogy az "önsorsrontásod" nem a te hibád, hanem a tudattalan működésed eredménye. Sajnos a társadalmunkban az az első, hogy ha aki bajban van hibáztatni kezdjük és ezt hamar sajátjává is teszi az ember és maga ellen fordítja. Próbáltál már esetleg terápiára menni? Hátha segítene rajtad!🙏
nov. 10. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
Köszönöm a segítőkészséged kedves 9-es! Igen, voltam már terápián, meg több pszichiáternél is, nem segített. Ezek mellett egy költözést is azért csináltam végig, mert bíztam benne, hogy a környezetváltozástól jobban leszek. De csak rosszabb lett... Diagnosztizált borderline vagyok egyébként, sok egyéb "finomság" mellett. Igazából lelkierőm sincs már változtatni, belefáradtam. Az élet minden területén kudarcot vallottam.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: