Lehetek bipoláris zavaros 9 hónap szerhasználat után?

A FÁZIKUS LEFOLYÁSÚ ZAVAROK TÍPUSAI BIPOLÁRIS ZAVAROK A bipoláris zavarokra a két, egymástól élesen elkülönülõ állapot (depresszió és mánia) jellemzõ. Ekórképcsoportot (Kraepelin nyomán) „psychosis maniaco-depressiva” néven foglaljuk egybe. Három típust különítünk el.

I. TÍPUSÚ BIPOLÁRIS ZAVAR Mind depressziós, mind legalább közepes súlyosságú mániás fázisok elõfordulnak. A bipoláris zavar idõbeli dinamikája különbözõ lehet. A jellemzõbb formákat a 10-1. ábra szemlélteti. A depressziós és mániás fázisok a szindromatológiai leírásban ismertetett tünetcsoportok mindegyikét felvehetik. Ugyanannál a betegnél tendenciájában azonos minõségû és súlyosságú tünetcsoport jelenik meg (bár ez alól számos kivétel van). Ha pl. egy beteg mániás fázisában alkoholizál, nagy valószínûséggel a következõ fázisban is ezt teszi. Ha egy depressziós epizód alatt öngyilkossági kísérlet is elõfordul, a legközelebbi depresszió esetén jóval nagyobb valószínûséggel kell öngyilkossági kísérlettel számolnunk, mint az a tünetek alapján várható lenne. Elõfordul, hogy a fázisok közti szabad intervallum sem teljesen tünetmentes. Különösen, ha a betegség eleve labilis személyiség talaján jelenik meg, ha a betegnél kognitív sérülékenység áll fenn, vagy eleve fennálló disztímiás állapotra rakódik rá. A disztímia és a fázikus depresszió ötvözõdését újabban szerencsétlen módon „dupla depresszió” (double depression) kifejezéssel jelölik. Az esetek egy részében, különösen, ha a kórkép a szkizoaffektív csoportba tartozik, a betegség az idõk folyamán a személyiség bizonyos fokú hanyatlását okozhatja. Évtizedes fennállás esetén ez szkizoaffektív tünetek nélkül is bekövetkezhet. Nem pontosan ismerjük, mennyi a szerepe ebben magának a betegségnek, mennyi a hátrányos szociális következményeknek, és mennyi írható a tartósan alkalmazott kezelések rovására (pl. az antikolinerg mellékhatású antidepresszív szerek hosszú távon kognitív deficitet okoznak). Az I. típusú bipoláris zavar esetén a beteg szociális helyzete többnyire hanyatlik a tünetek súlyosságának, a betegségi fázisok és a szabad intervallumok arányának, a szociális háttérnek, a premorbid személyiségnek függvényében. Mintegy 10%-ban állandó kezelést és felügyeletet igénylõ állapot alakul ki.

II. TÍPUSÚ BIPOLÁRIS ZAVAR Minden valószínûség szerint az I. típus egy változata, bár vannak, akik külön entitásként fogják fel. A hipertímiával járó fázisok csak a hipománia szintjét érik el. A beteg és családja számos esetben nem is minõsíti kórosnak az enyhe felhangoltságot. Legfeljebb „soha olyan jól nem volt, mint akkor” típusú kijelentések hívják fel figyelmünket a pozitív hangulati eltolódásra. A bipoláris zavarban megnyilvánuló hipomán állapotok kreatív egyéneknél pozitív egyenleggel zárulhathat

In: Tringer L.: A pszichiátria tankönyve, p277; Semmelweis, 2010.

És a harmadik:

CIKLOTÍMIA Újabban a ciklotímiát (cyclothymia) a „perzisztáló affektív zavarok” címszó alatt a disztímiával egy csoportban tárgyalják, jóllehet a ciklotímia a fázikus lefolyású zavarok közé tartozik. Lényegében a bipoláris zavarok enyhe formájáról van szó, amelyben a tünetek súlyossága néha a klinikai szintet sem éri el. A hangulati beállítottság periodikus hullámzása állandó jellegû személyiségtulajdonságnak tûnik. Ilyenkor a környezet és maga a beteg is különféle hipotéziseket alkot annak magyarázatára, miért vannak hosszabb, kimerültséggel, fáradtsággal jellemzett idõszakok. Emil Kraepelin, majd Kurt Schneider a „ciklotímiát” a személyiségzavarok egy típusaként fogta fel. A lakosság mintegy 1%-át kitevõ kórállapot nõk körében mintegy másfélszer gyakoribb. Valószínû, hogy a ciklotímiának a bipoláris zavarokkal azonos genetikai háttere van. A betegek családjában felmenõ ágon az affektív zavarok 30%-os gyakorisággal fordulnak elõ. Fordítva, bipoláris betegek családjában a ciklotím zavar is gyakoribb. Utóbbiaknál az idõk folyamán nemegyszer bipoláris zavar alakul ki. Bipoláris betegek kórelõzményében gyakran találunk enyhe affektív hullámzásokat, amelyek a ciklotímia keretébe illenek. Abetegekéletvitele egyenetlen, konfliktusokkal terhelt. Különösen jellemzõek a családi, házassági konfliktusok, minthogy a személy instabilitása a szociális kapcsolatrendszerre is hatással van. Nemritka, hogy a hangulati instabilitást a beteg alkohollal vagy öngyógyszereléssel próbálja kiegyensúlyozni. Az esetek 10%-ában a ciklotímia alkoholizmussal vagy szerfüggõséggel párosul. SPECIÁLIS BIPOLÁRIS TÜNETCSOPORTOK Rapid ciklusok Egyes esetekben a fázisok szokatlanul rövid ideig tartanak és gyorsan váltják egymást. Megállapodás szerint akkor beszélünk rapid ciklusú betegségrõl, ha egy év alatt legalább négy affektív epizód fordul elõ. Irodalmi ritkaság, de leírtak 48 órás fázisokat is. Szezonális affektív zavar Számos esetben elõfordul, hogy a depressziós vagy mániás/hipomániás idõszakok tendenciaszerûen az év ugyanazon szakaszához kötõdnek. Szezonális zavarról akkor beszélünk, ha az évszakokhoz kötöttség szabályos, egyértelmû. Többnyire a tünetek oldódása is az év azonos idõszakában következik be. Gyakoribb a depresszió az õszi-téli hónapokban. Nem ritka az a forma sem, ahol a depresszió tavasszal jelenik meg és a nyár végére elmúlik. (Pedagógus betegek többnyire a tanév végi fáradtsággal magyarázzák enyhe szezonális depressziójukat.) A szezonális depressziók hátterében a szevezet éves bioritmusainak (cirkanniális ritmusok) zavarait mutatták ki. Bipoláris zavar teljes remisszió nélkül Elõfordul, hogy a bipoláris zavar neurotikus személyiségstruktúra talaján jelenik meg. A depresszió elmúltával a beteg nem teljesen panaszmentes, mivel a személyiség a tünetekbõl valamit „megõriz”. A hipomán vagy mániás állapot markánsan elüt a beteg megszokott, „neurotikus” magatartásától. A bipoláris zavar ciklotim személyiség talaján is kifejlõdhet. Ez esetben a súlyos affektív epizódok között a ciklotímiára jellemzõ enyhe hangulatingadozásokat észleljük.

In: Tringer L.: A pszichiátria tankönyve, p278; Semmelweis, 2010.