Van/volt olyan nő , aki a terhessége alatt is kénytelen volt szedni kedély javítót, antidepresszánst pánikbetegség, szorongás, vagy egyéb ok miatt?

Szia követem a kérdést, én Citapramot szedek de még nem vagyok terhes. Pánikra kaptam.

A saját történetemet tudom elmesélni. Nem egy szép történet. A terhességem előtt már több éve pánikbeteg és agorafóbiás voltam. Frontint szedtem, napi 1 g-ot. Teherbe estem, jártam orvostól, genetikusig, pszichológustól kineziológusig mindenhová. A pszichológus azt javasolta, csökkentsem felére az adagot, de nem ment, mert akkor a vérnyomásom szökött az egekbe. Kaptam vérnyomáscsökkentőt. Magas lett a cukrom is, nem ehettem szinte semmit, amit kívántam. A genetikán azt mondták, hogy egy kicsit többet kell majd ultrahangra járnom, de ne parázzak. A 29. héten hirtelen elfolyt a magzatvíz. 5 napig fektettek a lyukas szülőágyon infúziózva, tüdőérlelőt is kaptam. Megcsászároztak. A babám 3 hónapot töltött inkubátorban, kétszer élesztették újra. Fejletlen tüdővel, vesével született, két hétig nem mozdult, függőként született. Lehozták a szerről, de 4 hetesen meg kellett műteni a gyomrát egy fejlődési rendellenesség miatt. A műtét után tüdőgyulladást kapott, újra lélegeztetőgépre került. Ekkor már olyan állapotban voltam bent vele a kórházban, hogy napi 4 g Frontinnal bírtam csak magam elviselni. Gyötört a bűntudat, öngyilkosságot terveztem. Segítségem semmi, mert mindenki engem gyűlölt a családból a gyógyszerszedés miatt, és csak a babával voltak elfoglalva. Valahogy hazakerültünk három hónap kórházi lét után.Szerencsére ezután szépen fejlődött, de megkésve. 10 hónaposan ült, 3,5 évesen még nem beszélt, 5 évesen lett szobatiszta. Jelenleg Asperger szindrómás, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. Figyelemzavara is van. Már kamasz, de rettenetesen nehéz tanulnia. Ezt pedig nagy valószínűséggel ennek a gyógyszernek köszönhetem. Már sok részlet feledésbe merült, de nem tudtam megbocsátani magamnak azóta sem. Előbb le kellett volna szoknom és csak utána vállalni gyereket. Azóta már sokat fejlődött a tudomány, komolyabban is veszik már ezt a betegséget. Ha most terveznék babát, biztos, hogy letenném előtte a gyógyszert, nem kockáztatnék.

Többszörösen is alkalmatlan vagy arra, hogy szülő legyél: egyrészt biológiailag a terhességre, másrészt ilyen háttérrel, gyógyszerezve tuti csodás anyuka lennél. Nem kellene elgondolkodni azon, hogy nem ez a te utad, nem véletlen vagy meddő, és egy kicsit kevésbé kellene önzőnek lenni, és nem mindenáron gyereket csináltatni magadnak, csak hogy legyen? Abba nem gondolsz bele, hogy akar-e a gyerek egy ilyen szinten gyógyszerezett anyától foganni, fene tudja milyen defektusokkal megáldva (minimum tovább adnád az apai ágról kapott szorongást, plusz csodás történetet osztott meg az előző...), aztán meg olyan anyát, aki most se bírja az életet, amit még nem "fűszerez" meg egy gyerekvállalással járó stressz és örök konfliktustenger, mi lesz azután? Mit tudsz te ezen kívül nyújtani egy gyereknek? Mert fizikai egészséget és kiegyensúlyozott, nyugodt életet tuti nem...