Társas élet, barátságban a magány félelmét, hogyan küzdjem le?

Igazából munkahelyen megismertem egy csajt, és egy srácot is. Csajba szerelmes voltam, srác meg olyan mintha a testvérem lenne. Csajjal pár randi volt, de abba maradt. Betegesen néztem az instáját és facebookját és ha már +1 oda-vissza követést láttam, betegesen elkezdtem aggódni, hogy vajon éppen megcsal -e. Így saját döntésem alapján abbamaradt a csajozásom.

Palival szintén. Bevallom nekem nem voltak haverjaim. Nála nem is az insta nézegetés a fontos hanem az, hogyha nem ír vissza rögtön arra gondolok hogy már nem akar barátkozni velem, esetleg letiltott... Egyszer elkezdtem hivogatni, mert messengeren átlátszó volt a pipa egy napig, aztán kiderült hogy orvosnál van...

Borzalmas ezt a stresszt átélni, mert így nem a saját életemet elém hanem csak másért dobog a szívem és ez határozza meg a napomat. Plusz egy ilyen eltűnésem, kiborulásom után azokat bántok meg, akiket nagyon szeretek..

Anyukám és apukámmal jó volt a kapcsolatom.

Amúgy 25 éves férfi vagyok, és Budapesten élek.