Hogy sikerült feldolgoznod a szüleid súlyos betegségét?

Azokhoz szól a kérdésem, akiknek a szülei valamilyen súlyos betegségben szenvednek/szenvedtek, ami akár örökletes is lehet. Nekem azon túl, hogy szörnyű látni édesapám szenvedését, azzal a szorongással is meg kell birkóznom, hogy lehet örökletes és 20-30 év múlva én is így fogok járni. Nálunk ez a betegség a stroke, de akármi lehetne. Még karácsonykor is azon szorongok, hogy ennyi idősen rám is le fog csapni a betegség, vagy korábban, és így azt érzem, hogy nincs értelme semminek. Alapvetően nem vagyok hipochonder, de az ilyen események előhoznak belőlem ilyen gondolatokat, amik nem hagynak nyugodin. Normális, hogy ilyeneken aggódok? Másnál is volt ilyen? Mi segített?