Pályakezdőként ti hogyan viselitek a mostani gazdasági helyzetet?

Én jelenleg nagyon szenvedek, jelentősen csökkent az életszínvonalam amióta elköltöztem otthonról. Egyetem alatt végig dolgoztam, így meg tudtam engedni magamnak drágább termékeket és utazásokat, bár nem sok szabadidőm volt munka és tanulás mellett, de ami volt annak minden percét kiélveztem. Viszont amióta lediplomáztam és elköltöztem otthonról azóta energiám is alig van munka után, így a szórakozás inkább hétvégére marad, de akkor meg folyamatosam számolgatnom kell hogy mire költök, mert a pálykezdő fizetésemből alig tudok magamra költeni, ha nem húznék határokat akkor semennyi pénzt nem tudnék félretenni. Tudom hogy ezzel senkinek nem mondok újat, de elképesztően drága az albérlet, élelmiszer, meg úgy alapvetően a megélhetés a jelenlegi átlag fizetésekhez képest. Ráadásul semmilyen szülői segítséget nem kaptam, tudom hogy nem szabad összehasonlítani magam másokkal, de mindig felvillan bennem az irigység amikor barátok/ismerősök mesélik hogy autót vagy lakást kaptak a szüleiktől, ilyenkor mindig számolgatom fejben, hogy mennyivel többet tudnak félretenni mint én. És amikor hívnak olyan programokra amik nekem túl drágák, akkor szoktam leginkább érezni hogy mennyivel előnyösebb helyzetben vannak nálam, mert hiába keresünk ugyanannyit, mivel nekem a pénzem nagy része elmegy a lakhatásra és élelmiszerekre, így nem engedhetek meg magamnak olyan dolgokat mint ők.

És a legrosszabb az egészben, hogy nem is igazán látok kiutat, legalábbis ebben az országban nem, mert egy egész életen át spórolhatnék hogy vehessek magamnak egy lakást. Úgyhogy a munkához is kevesebb a motivációm így, mert nagyon kis részét költöm a fizetésemnek olyan dolgokra amik boldoggá tesznek, a nagy része arra megy el hogy életben tartsam magam. Ami ahogy telik az idő egyre inkább zavar, mert úgy érzem elpazarlom a fiatal éveimet azzal hogy folyamatosan dolgozok, miközben szinte semennyit nem haladok előre. Nem a munkával van bajom, hanem azzal hogy nem érzem azt, hogy bármit is el tudnék vele érni, néha úgy érzem ez a folyamatos spórolás is felesleges, főleg amikor azt látom hogy milyen lassan haladok vele. Ti hogy élitek meg ezeket az éveket? Néha úgy érzem, mintha csak engem érintene ilyen rosszul a jelenlegi helyzet, pedig nyilván nem így van.