Más aszexuálisok vagy demiszexuálisok is vannak, akik maszkolnak és eljátszák, hogy szeretik a szexet?

Mert én igen, és rettentesen kimerít! Ami pedig igazán durva számomra, hogy mindenki, hogy úgy mondjam csont nélkül megeszi a szerepet, amit játszok!

Senkinek eszébe nem jut, hogy amit mondok az csak egy szerep, akkor se ha korábban elmondom, hogy nekem a szex stresszforrás, amiben semmi örömöt nem találok. De amint elkezdek maszkolni, ezt így mintha kitörölnék a fejükből. Tehát lehet azt hiszik, hogy épp az volt a hazugság, amit korábban mondtam?

Ez engem valahol meg is döbbent, mert ez azt jelenti, hogy ez lenne a normális, hogy így beszéljek a szexualitásról, miközben a valóságban a gondolattól is hányingerem van, hogy lefeküdjek bárkivel is, ahogy idősödöm ez amúgy egyre rosszabb, ennek ellenére erőlködök, hogy elfogadjanak, így viszont voltam már olyan hülye helyzetben, hogy konkrétan nem hitték el nekem, hogy aszex vagyok, miután már egy ideig eljátszottam a szerepet, hogy nem vagyok az, arra nem gondolnak, hogy szimplán szarrá vagyok traumtatizálva ebben a szexmániás világban és inkáb eljátszok egy szerepet, hogy jobban elfogadjanak.

A legjobb meg a "gyógyítók", akik mindig megmagyarázzák, hogy olyan, hogy aszexuális nincs is, csak nem találtam mg akivel "passzolok" -mondjuk így negyvenhez közelebb mint a harminchoz, ez elég murisan hat, hogy én várjam a nagy ŐT-t!

Szóval töb oldalról vagyok nyomás alatt, egyrészt szerepet játszok, hogy elfogadjanak, emiatt frusztrált vagyok, -mondjuk ha itt tartunk engem már önmagában az is frusztrál, hogy a szexundorom miatt mennyi minden társasági dologból kimaradok- de közben meg az is undorít, hogy félreismernek. Tehát nagyon sok oldalról vagyok nyomás alatt.

Más is van, aki ilyen helyzetben van? Vagy ha nem is pont ugyanilyenben, de hasonlóban?